Hajdanában, ha valamivel kitartóbb, ha szorgalmasabban fejleszti a lábmunkáját, talán egy egészen másfajta mezőny legjobbja is lehetett volna. Benne volt a Fradi kölyökben! Pedig akit akkortájt, a harmincas években betettek a Fradi kölyökbe, azt másutt szinte már a nagycsapathoz igazolták. És ezzel még nem volt vége a dicsőségnek!
„Szia Gizi!” – üdvözölte az első hölgy a másodikat. – „Megyünk a Fradi–MTK-ra!” A metróból már együtt léptek ki. Ugyanoda tartottak, ahová a tudósító…
Nagyvárosban, aszfalton, sőt, föld alatt is megél hát a folklór. Különösen, ha éltetik, és karbantartják a célpontjait. Ezek a sportkedvelő hölgyek tudták, mit keresnek…
De nem biztos, hogy meg is találták, amit kerestek! A vélt kék-fehérek, vagyis hát dr. Antall, dr. Bethlen, Szabad professzor úr meg a többiek, ugyancsak álcázták a színeiket! Hatalmas zöld drapériába vonták az elnöki díszpódiumot.
A nagy pártugrást megelőző bemelegítés színhelyéül stílszerűen a Testnevelési Egyetemet választották. Egyesek kimondottan a tornatermekbe, bordásfalak és mászókötelek társaságába szorultak. Jóval többen érkeztek, mint számították a rendezők.
Hogy még nagyobb legyen a tumultus, a bejáratnál minden egyes jövevényt átkutattak a biztonsági legények. Kiforgatták a zsebeket, átkotorták a táskákat. Ilyet még nem pipáltam, ez már fejlett államélet…
Ez a torlódás, ácsorgás, hosszas várakozás nem Csurka, hanem dr. Antall, dr.
Hogy Csurka Istvánra nézve mi következik, azt látni lehetett rajta, ahogy lefelé jött az emelvényről. Madarat, akár szabad madarat lehetett volna fogatni vele. Nem megmondta, hogy elég a defenzívából? Egy eltökélt magyar nekifutás, kitörés jobbfelé – ebben van a fantázia! És rá egy hónappal már teljesülni is látszik a prófécia! Máris visszakerült valami az elveszített pártföldekből! Most szájaljanak, akik a „kitörés” szót az ő nyakával próbálták összefüggésbe hozni…
Őszünk Weimarban
„A nyilas már leülte a magáét.
Vizsgálatom abból állt, hogy összeírtam, megszámoltam, és a kérdezett személyek politikai hovatartozása szerint csoportosítottam az Új Magyarországban, a Magyar Fórumban, valamint hőn szeretett Beszélőnkben megjelentetett interjúkat. Mennyire ragad bele egyik vagy másik újság a maga baráti közegébe, politikai szubkultúrájába, és mennyire igyekszik kidugni a fejét belőle?
Az Új Magyarországot inkább „keresztény-nemzeti”, a Magyar Fórumot inkább „népnemzeti” irányzatúnak mondanám, a Beszélőre pedig a „szociálliberális” jelző illik leginkább. Melyik kíváncsibb a szomszéd kertjére?
Az övén kívül még három másik szempár is sajnálkozva nézeget. Monostori Ildikó a Richter gyógyszergyárban termelésirányító és a közelmúltban csaknem megnyerte a gazdagréti pótválasztást. A másik kettő, Bassa Zoltán és Janky Zoltán, akárcsak Schiffer, még tanul, egyetemista.
Meglehet egyébként, hogy sajnálkozásuk csak visszavágás az én sajnálkozásomra. „Kellemetlen lehet manapság szocialistának lenni” – kezdtem bizalmaskodva.
Írják, hogy Kohl kancellár (CDU), akinek egy berlini tüntető tojást vágott a fejéhez, minden keresztényi mértéktartásról megfeledkezve, ingerült „Du Schweinehund!” kiáltással a tömegbe vetette magát, hogy saját kezűleg leckéztesse meg a pimaszt. Franz Josef Straussról (CSU) is messzire kirítt, hogy legszívesebben nagy öbű söröskriglijével ütne szét a szociáldemokraták között, akik emlékezetes mondása szerint „disznóólat” csináltak a német hazából. Aki pedig végignézett már két-három baloldali ihletésű olasz filmkrimit, magától is tudja, hogyan fejeződik be a negyedik-ötödik.
– Mi az a „politikai építészet”?
– Ez is egy olyan kifejezés, ami alatt egészen mást értenek Európa két felében. Hasonlóan a bal- és jobboldalhoz, a szocializmushoz. Nyugaton a politikai folyamatot, az egységes Európa megépítését, az „Európa Ház” kialakítását illetik gyakran a politikai architektúra kifejezéssel. Ebben meg felismerhető ugyan egy kis visszautalás a „Mérnök” eredendő szerepkörére. Az élet, a lélek, a társadalom, a politika mérnöke, ugye. Nálunk, Keleten, viszont még ez az utóbbi áll a középpontban, ezt értjük rajta.
„Ezen a napon összetalálkozik a hazaszeretet és a szabadságvágy. Veszélyes találkozás!” – írta Krassó György, persze, még a maga idején, a diktatúrát fenyegetve, 1983-ban.
Amilyen heves volt a vére, amennyire a forrongást sóvárogta, az öreg harcos fel sem tételezte, hogy egy így kikevert szellemelegy esetleg mégsem robban… Hanem csak megalvad, elöregszik, elzápul a hosszas állásban.
De ezzel már a mához jutunk el. Amikor az ötvenhatos, szent forradalom veteránjai azzal invitálnak a térre, kurtítsuk meg már kicsit a – szent – sajtószabadságot!
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét