–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Az időközi parlamenti választások közeledtekor az SZDSZ ismét elővette indítványát, amit már a helyhatósági választások előtt is tett: csökkentsük a választás érvényességéhez szükséges részvételi arányt! A tavaszi (történelmi súlyú) parlamenti választások második fordulóján ugyanis feltűnően kevesen mentek el szavazni. Az ország már akkor jelezte: a politikai rendszerváltást az MSZP, a Hazafias Választási Koalíció és a Néppárt, valamint az MSZMP látványos leszavazásával befejezettnek nyilvánítja, a további részletkérdések nem érdeklik. A vesztesek – Király Zoltán és az MSZP által kikényszerített nyári második népszavazás (ugye már el is felejtette, Nyájas Olvasó?) – teljes érdektelenségbe fulladtak. Látni való volt tehát a trend: az új politikai elit iránt némiképp bizalmatlan, várakozó álláspontra helyezkedő választópolgárok nem kívánkoznak már az urnák elé. Az SZDSZ komolyan vette liberális elveit: a jó törvénynek az élethez kell alkalmazkodnia. Ha a választó nem nagyon akar szavazni, ne hozzuk kínos helyzetbe azzal, hogy mégsem hagyjuk békén, s a magunk emelte magas küszöb miatt még egyszer, meg még egyszer ösztökéljük. Ha akar, szavazhat akkor is, ha a kötelezően előírt részvétel alacsony.

Az MDF akkor ősszel újabb nagy győzelemre készült. Akkor akarta kezébe venni az egész politikai hatalmat, bebizonyítani, hogy ő a nemzet. Elutasította hát – méghozzá elég fölényes stílusban – a liberálisok javaslatát. Helyette hatalmas propagandát fejtett ki, s folytatott egész nyáron: ősszel következik az igazi rendszerváltás.

Az önkormányzati választáson szinte mindenütt második fordulót kellett tartani a szavazópolgárok érdektelensége miatt, aztán harmadikat. Főképp az ő választóik maradtak otthon, a kormánykoalíció alaposan kikapott.

Az MDF most is ellenszegült a szabaddemokrata-javaslatnak, a kötelező részvételt nem engedte csökkenteni. Parlamenti érvei ugyanazok voltak, mint a nyáron: a Népet nem hagyhatjuk ki a politikából. Megint nem akarta meghallani, hogy a Nép választhat, ha akar, senkinek, a Népnek sem jó, ha erre presszionálják. Csak talán az ismételt érvek mögött már érezte, hogy sok jót nem tartogat számára az időközi választás. S igaza volt. Az erzsébetvárosi és oroszlányi érvénytelen választási forduló legalább kudarc a többieknek is. S legalább néhány héttel késlelteti a kormánypártok számára szomorú valót: a győztes az ellenzéki sorokban ülők táborát gyarapítja. (Első nekifutásra a szocialistáknak, illetve a Fidesznek sikerült táborát valamelyest mozgósítania.) Hiába Grosics Gyula, a legendás kapus, hiába Bessenyei Ferenc, minden idők legzengőbongóbb hangú Bánk bánja.

Vajon hány fiaskó kell ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum ne csak saját akaratát fejezze ki? Hogy odafigyeljen a népre – mi, a Beszélő szerkesztői jobban szeretjük a tárgyszerűbb, kevésbé romantikus „társadalom” fogalmat – némi alázattal?

(Persze mi is szerettünk volna egy kicsit kegyelmesebb népítéletet…)

• Belföld