–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

A múlt csütörtöki (jún. 9.) Magyar Hírlap hetedik oldalán megszólalt Berecz János nyugdíjas történész 1985–89 közötti MSZMP KB-titkár, a Népszabadság főszerkesztője, az „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” című feledhetetlen mű szerzője. Mit tesz isten, éppen két régi kedves témája, két Párizsban élő ’56-os emigráns, Kende Péter és Méray Tibor cikkei sarkallták írásra.

Berecz vérbeli tudósként – úgy látszik – nem lanyhuló szenvedélyes érzelmeket táplál kutatásának tárgya iránt, s a régi ellenszenvvel vicsorog a két „ellenforradalmárra”. Pedig hát mint saját bevallása szerint az MH hűséges olvasója igazán találhatott volna már a lap hetedik oldalán szerzőket és szövegeket, melyek ellentmondásra – mit ellentmondásra!, kioktatásra – késztessék.

De nem is ez az érdekes.

Még csak nem is maga ez a fölényes kioktatás (az ember rögtön érzi, hogy szegény dr. Antall vagy dr. Boross mégis szerény és méltányos urak). Megtudjuk belőle mellesleg, hogy a Kádár-rendszernek többen voltak támogatói mint ellenzői; hogy a Kádár-rendszert nem döntötték meg, ellenfelei nem győztek, s az MSZP a ’90-es választáson pusztán a kormányzásra alkalmatlan erők fenyegető propagandája nyomán bukott meg. Most már elég volt a múltban vájkálásból, holmi nevetséges pufajkás törvényekből! Jöjjön a nemzeti megbékélés, a pártok vegyenek erőt magukon, és mozgósítsák erőiket a ’90–94-es koalíció szerencsétlen gazdálkodása nyomán előállt válság megoldására! A nagyokosan fölényeskedő SZDSZ lépjen koalícióra a győztes baloldallal, mert különben az ő lelkén szárad, ha nem lesz kiegyezés, nem lesz társadalmi megbékélés. „Bízzunk fejlődő demokráciánkban, a törvényesség betartásában – zárja cikkét a régi demokrata és a törvényesség rendíthetetlen bajnoka (tollal és fegyverrel) – és fogjuk össze erőinket a magyar jövőért.”

Ismétlem, még csak nem is ez a kissé arcátlan tartalom az érdekes.

Az az érdekes, hogy Berecz János négyévnyi önmegtartóztatás után időszerűnek vélte a megszólalást. Annak idején, 1989-ben nem sikerült Pozsgayt kiszorítva az új – akkoriban alternatívnak nevezett – pártokkal folyó tárgyalások középpontjába kerülnie, az SZDSZ-szel próbálván meg olyan háttérviszonyt kialakítani, mint Pozsgay az MDF-fel. Az MSZP-t megalakító reformkongresszuson nem ajánlottak neki vezető pozíciót. Visszavonult bölcsen, a hírek szerint, az üzleti életbe. Nem állt az ókonzervatív MSZMP-sek közé, mint Grósz Károly, nem folytatott dacos és sértett utóvédharcot. Úgy tűnt, elegáns mértéktartással csöndben marad.

Ennek vége. A Népszabadságban Miklós Gábor már másnap, június 10-én felháborodottan visszautasítja Berecz jelentkezését. Vajon kiknek kezdett Berecz János beszélni?

• Belföld