Imreh András

Nyomtatóbarát változat

A széna porzott. Ittuk a whiskey-t, és
a négy gyerek volt néma figyelmem és
a többiek beszéde tárgya.
Szállt az idő, a széna porzott.

És végtelennek tűnt az idő, ahogy
a lányok és a két fiú újra csak
futott s vetődve ért a földre,
hol megelőzve, lehagyva egymást.

Éreztem, újra, újra a viszketést,
amint a nedves bőrre a por lehull,
amint a fű végigcirógat
homlokomon, vagy a hangya lába.

Csak ittam, ámde éppen a szomjúság
nem csillapult. Az alkohol úgy hatott,
hogy össze-vissza tűnt elém egy
sokkarú lény geometriája.

A lányok, úgy tűnt, vagy csak az egyikük,
nekünk mutatta, mennyire megy neki
a hátrabukfenc és a szaltó,
a guruló- meg a Fosbury-stílus.

És mint egy asszony. Hosszú combja és
a melle látszik félig a blúz alatt.
Kócos hajába szalmaszál bújt,
vállairól meg a pánt lecsúszott. –

…Láttam, röhögnek és mutogatnak a
nagyobb fiúra. Megbabonázva állt.
Fürdőgatyája megfeszült és
észre se vette erekcióját.

Remegve ültem. Láttam, a színpadon
bábok mozognak, és kiabálni sem
tudtam: „Vigyázz!”, csak azt motyogtam:
„Drága fiam, te sem úszhatod meg.”

• Vers