Skip to main content

A könnyű huzatban

Imreh András

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az erkélyre tettük ki az ágyneműt,
hadd szellőzzön. Könnyű paplan volt,
sárga alapon kék bogyókkal,
fagyönggyel és áfonyával talán,
a huzat rózsaszín-fehér csíkos.
Napközben
borsót pucoltunk,
vagy lementünk a lóitatóhoz,
hosszú, görbe tobozokat
gyűjtöttünk gyújtósnak.
Vártuk apámat.
Volt, hogy az ágynemű kinn maradt,
egy futó záporban megázott,
aztán gyorsan kiszárította a szél,
megint megázott,
megint megszáradt.
Néha csak alkonyattájt vettük észre,
ahogy mentünk hazafelé
a ferde fényben,
világító fűkalászok között.
Messziről odalátszott,
meg-megemelkedett,
úgy tűnt, valami motoszkál a huzatban,
pedig csak levegőzött.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2005. október, Évfolyam 10, Szám 10


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon