Skip to main content

Mi jöhet még?

Szántó T. Gábor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Petri György emlékére


Ugyan mi jöhet még ezután?
A nagy narratíváknak lőttek.
Viagrával feltámasztott álmok kora jő,
szabadpiac, multikulti, guminő,
a szaporodás távkapcsolóval muködtethető,
lesz helye globalistának és ébredőnek.

Tüntetés, ellentüntetés:
legyen vagy ne legyen
abortusz, halálbüntetés.

Világállam világcsendőrséggel,
mozgalom a teljes foglalkoztatásért,
planetáris határőrség, pimf ipari kémek,
helyi katasztrófák: a föld beleremeg.
Ideológiának pókhálóelmélet.
Borzongató várakozás a földönkívüliekre -
utolsó esélynek.

Minden vágy csírájában elégül:
örökifjú gének.
Nincs helye álmodozásnak,
nincs helye ébredésnek.

A hóhérnak, tán annak, nem nekem.
Vigyétek, vegyétek.



























Megjelent: Beszélő folyóirat, 2. szám, Évfolyam 7, Szám 2


  • Következő cikk:

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon