Skip to main content

A könyves mente

Kántor Péter

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tolsztoj Pierre-hez adta Natasát,
legyen jó anya, szüljön sok gyereket,
Dosztojevszkij Szibériába küldte
azokat, akiket nagyon szeretett,
Mikszáth megfosztotta a csinos Nosztyt
a Tóth-vagyontól, Marquez a fedelet
fújta el Macondo feje felől,
Shakespeare hullákat hagyott, magnótekercset Beckett,
Kafka szorongott, Csehov bólogatott,
Fontane szárazon sírt, Swift furcsán nevetett –
nem említek most semmi egyebet.
Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Ment, mendegélt, mígnem egy hármas útelágazáshoz ért.
Akkor aztán hol így, hol úgy, hol meg amúgy.
Tolsztoj Pierre-hez adta Natasát stb.
















Megjelent: Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 6, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon