[Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Nagyot bosszankodtak 1992 januárjában a Rendőri Ezred meg az idegenrendészet tisztjei. Már kiválasztották azokat, akiknek Pekingbe kellett volna kísérniük – régi, deákos szóval: deportálniuk – a Magyarországon tartózkodó kínaiak második csoportját, amikor a sajtó, ki tudja, hogyan, kiszimatolta, hogy január 3-án már 57 kínait szállítottak különrepülőgépen, fegyveres kísérettel Pekingbe. A következő szállítmányt erre leállították, és egy parlamenti interpelláció kapcsán Morvay Istvánnak, a Belügyminisztérium akkori politikai államtitkárának (jelenleg a Menekültügyi és Migrációs Hivatal vezetője) el kellett ismernie, hogy a célországban, Kínában kommunista rendszer van.

Nagyobb botrány nem lett az ügyből. Az utolsó híradás szerint a hazaszállítottakat kínai rendőrök (vagy határőrök) vették körül, ők meg békésen guggoltak a januári fagyban a pekingi repülőtér betonján. A nevüket azóta sem sikerült kitudni. Az intézkedés elrendelői, végrehajtói nem értesültek róla, hogy a kiszállítottaknak bármi bántódásuk esett volna. Igaz, nem is nagyon tudakolták.

A múlt hónapban a kényszerkiszállítás csendesen újból elkezdődött. Idén 33 kínai került a kerepestarcsai táborba, tizennégyüket a zöldhatáron fogták el. Eddig huszonnégy embert adtak át a Kínai Népköztársaság hatóságainak. Talán a feltűnést kerülendő, nem egyszerre vitték őket, hanem kis csoportokban. Ennek az is előnye, hogy több rendőr részesülhet pekingi jutalomrepülésben. Jelenleg két kínai vár a szálláson.

Akiket kivittek, azok pedig már Pekingben emlékezhettek meg a Tienanmen téri sajnálatos események negyedik évfordulójáról.

• Belföld