[Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Csao Csecsong április 24. óta „lakik” a Rendőri Ezred kerepestarcsai „átmeneti szállásán”. Arra vár, hogy huszonnégy társához hasonlóan őt is Pekingbe szállítsák. Különlegessége, hogy hibátlanul és szinte akcentus nélkül beszél magyarul. Csak hát: ferde a szeme.

– 1987-ben jöttem Magyarországra – mondja magáról –, a Rábában dolgoztam, Győrben. 1990-ben hazamentem. ’91-ben, amikor nem kellett vízum, visszajöttem, azóta élek itt. Egy akupunktúrás rendelésen dolgoztam, és különböző kínai vállalkozóknak segítettem. Nem mertem tartózkodási engedélyt kérni, mert láttam, hogy szinte senkinek sem adják meg.

– Hogyhogy nem bukott le?

– Jól beszélek magyarul, ha igazoltattak, mindig kimagyaráztam magam.

– És miért bukott le mégis?

– Ugyanezért. Az egyik kínai vállalkozó  megbízott, hogy próbáljam  meg a szombathelyi KEO-nál (az idegenrendészetnél) elintézni az egyik alkalmazottjuk számára a tartózkodási engedélyt. Megkérdezték, hogy mi van az enyémmel. Egyenesen idehoztak.

– Nem tart attól, hogy Kínában baja lesz, ha rendőri kísérettel érkezik haza?

– Három éve jöttem el Kínából. Nem tudom, most mi a helyzet.

– Tudja, hogy a kiutasítási határozat ellen bírósághoz fellebbezhet? Nem gondolt rá, hogy megpróbálja?

– Nem hiszem, hogy érne valamit.

– Találkozott azokkal a kínaiakkal, akiket nemrégiben visszavittek Pekingbe?

– Néhánnyal találkoztam.

– Tizenegy nő is volt köztük…

– Volt néhány nő.

– Igaz, hogy konzumnőnek készültek Olaszországba?

– Mi az, hogy konzumnő?

– Olyan nő, aki a bárban itatja a vendégeket.

–  Nem tudom. Nekem azt mondták, hogy rokonokhoz mennek. A kínaiaknak mindenütt vannak rokonaik.

• Belföld