Skip to main content

Maradunk tisztelettel

F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„A jövő héten pedig, ha csoda nem történik, következik a Beszélő utolsó száma” – írtuk múlt heti számunkban. Szerdán Váradi Júlia, az MTV riportere nekem szegezte a kérdést: „Annyiszor rebesgették már, hogy a Beszélő megszűnik, most igazán itt a farkas?” Semmi kétség – válaszoltam teljes meggyőződéssel. Már csak a csodák csodája segíthet – nyilatkozta néhány órával később Kőszeg Ferenc a rádió munkatársának.

Csütörtökön reggel mégis bekövetkezett a… nem is tudom, micsoda: a Postabank mentőövet nyújtott. Most sokan gondolhatják: műbalhé volt az egész. Sajnos nem. Tényleg egy szűk nyomdaszámlányi pénzünk volt, s a láthatáron is csak a nagy semmi.

Azon kell dolgoznunk, hogy többé ne kerüljünk ebbe a helyzetbe. De ha mégis, nem tehetjük még egyszer, hogy farkast kiáltunk, ígérjük, nem szólunk egy szót sem, szép csendben elvérzünk.






Megjelent: Beszélő hetilap, 42. szám, Évfolyam 6, Szám 43


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon