Tamás Gáspár Miklós

Nyomtatóbarát változat

Kérem, higgye el, fölöslegesen ijedt meg Horn Gyulától. A miniszterelnöknek nem voltak ínyére a Maga kérdései – ami érthető, hiszen Maga a Magyar Szocialista Párt belső meghasonlását firtatta, ami a mai magyar politika legkínosabb titka –, de mi ennek a jelentősége?

Semmi.

Az interjú szerzői jogi szempontból nem a miniszterelnök tulajdona, hanem a Magáé. Az interjú autorizálása, bár elterjedt szokás (Nyugaton ugyan ritkaság – számos nyugati nyilatkozatom egyikét sem mutatták még be nekem közlés előtt, volt is belőle galiba, hiszen Nyugaton a szó szerinti közlés is hallatlan anomália), semmi több, mint udvariasság az újságíró részéről. Félnivalója nem Magának van, hanem Horn Gyulának: hiszen Maga bármikor közölheti az inkriminált anyagot. Afölött – ismétlem – sem a miniszterelnök nem rendelkezik, sem más riportalany, pláne, ha a téma közérdekű: a közönségnek ellenben joga van tudni, mi történt.

Sőt: miután az affér nyilvánossá vált, a Beszélő szerkesztőinek és Magának egyenesen kötelessége a beszélgetés cukrozatlan teljes szövegét a lapban (és nem máshol: azt már tiltja a sajtóetika) közzétenni. Maga nem védtelen, kedves Eszter: Magának hatalma van. Semmi oka nincs rá, hogy öncenzúrát gyakoroljon, hiszen nincs cenzúra. Ne haragudjék, de ezúttal Magának volt „pártállami reflexe”; Horn Gyula csak dühöngött, ám a pulykaméreg rendszersemleges.

Én sajnálom az ügyet, mert támogatom a kormányt, és szeretném, ha Horn sikeres lenne. De Maga ne féljen, mert nincs mitől, hanem tegye közzé a következő számban, amit megtudott. Ez a szokás a médiademokráciában, és aki ügyetlenül nyilatkozik, magára vessen. A félelem hiánya fontosabb, mint a kormány jó híre.

Újságírók! Nem berezelni! Publikálni!

Kezeit csókolja

• Visszabeszélő