Skip to main content

F. Havas Gábor

F. Havas Gábor: Kitörési pont: az iskola


A rendszerváltás után két egymással ellentétes tendencia érvényesült a cigány gyerekek iskoláztatása terén. A 80-as évek közepe óta folyamatosan csökkent az iskolába kerülő évfolyamok létszáma, és ez a 90-es évek elejétől kezdve már a középfokú iskolákban is éreztette hatását. Ezzel párhuzamosan bevezették a közoktatás normatív finanszírozását, amely a középfokú iskolákat is abban tette érdekeltté, hogy minél nagyobb létszámot érjenek el, és a beiratkozott tanulókat lehetőleg minél nagyobb arányban meg is tartsák.

F. Havas Gábor: 1993


1990-től 1994-ig az SZDSZ országgyűlési képviselője voltam. Az 1993-as évnek már erősen megfogyatkozott kedvvel vágtam neki, és meglehetősen rosszul éreztem magam a bőrömben a parlament padsoraiban. Év elején egy kérdőívet osztottak ki a frakció tagjai között. Ebben többek között a következő kérdés szerepelt: „Akarsz-e indulni a következő választáson?” Egy pillanatig sem volt kérdéses számomra, hogy nemmel felelek. Ennek több oka volt.

F. Havas Gábor: Miss Marple és az „anyagias tények”


Solt Ottilia pályája három jól elkülöníthető szakaszra tagolódik. Az első periódusban – ez nagyjából a 70-es éveket fogja át – főállású szociológusként folytat tematikailag sokféle, de szellemiségét, megközelítési módját tekintve nagyon hasonló kutatást. A korabeli magyar valóság legkülönbözőbb tájait járja be, fedezi fel a maga, és teszi hozzáférhetővé mások számára invenciózus és érzékletesen megformált esettanulmányaiban.

F. Havas Gábor, Solt Ottilia: Memorett

A Déri Miksa utca 10. titkos története


A hetilap Beszélőt már hosszabb ideje légüres tér veszi körül. Közleményei, függetlenül azok színvonalától és relevanciájától, többnyire visszhangtalanul enyésznek el. A közvélemény-formáló értelmiségnek az a része, amelyet a Beszélő hagyományai és szellemisége elvileg arra predesztinált volna, hogy a lap támasza és éltető közege legyen – tisztelet a kivételnek –, már réges-rég elparentálta. Rosszabb esetben mindent meg is tett azért, jobb esetben semmit sem tett az ellen, hogy a halálos verdikt beteljesedjék.

F. Havas Gábor: Tákolmány és alkotmány

Az alkotmánybírósági határozatokról


A rendkívül gyors reakcióidő egyfelől dicséretes, mert ha a megsemmisítő és halasztó hatályú határozatokat csak a hatálybalépést követően hirdették volna ki, az mindenféle nemkívánatos bonyodalmakkal járt volna. Másfelől viszont az eddigieknél is élesebben veti fel az Alkotmánybíróság szerepével kapcsolatos problémákat. (Lásd erről Sajó András cikkét a mostani számunkban.) Tény, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt években hozzá benyújtott indítványokat nagyon különbözőképpen kezelte.

F. Havas Gábor: Ordít a szakszerűtlenség

Interjú Kovács Pál lemondott népjóléti miniszterrel
Még a népnyúzásról


Számítottál a március 12-én bejelentett intézkedésekre, vagy váratlanul értek?

Természetesen számítottam, de aki immár 12 éve foglalkozik szociális ügyekkel, abban óhatatlanul kialakul egy elfogultnak is mondható szociálpolitikai értékrend, és ezt sérti ez a kormányintézkedéscsomag. A hivatal nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy van ebben a csomagban 8-10 olyan intézkedés, amelynek a végrehajtása a népjóléti miniszter felelőssége. Ha maradok, vállalom, hogy egy olyan lépéssorozatot hajtok végre, amelynek egyetlen gondolatával sem értek egyet.


F. Havas Gábor: A bizalomhiány mozzanata

Interjú Jánosi Györggyel, az MSZP alelnökével
Gyere ki a kultúr elé!


1994. június 4-én, a koalíciós tárgyalások küszöbén azt nyilatkoztad a Népszabadságnak, hogy az MSZP-nek gesztusokat kell tennie, fel kell ajánlania az SZDSZ-nek a tárcák egyharmadát és esetleg a parlamenti elnöki posztot is. Akkor lelkes koalíciópárti voltál.

Ezzel a nyilatkozattal valóban szerettem volna világossá tenni az álláspontomat. Természetesen nemcsak a magamét, mert egy bizonyos körrel ezt alaposan megbeszéltük.

Több oka volt annak, hogy én akkor a koalíciót támogattam.




F. Havas Gábor: Egy névsorra


Nem sokat tudok a Magyar Nemzet aktuális helyzetéről, a vele kapcsolatos privatizációs tervekről, az esetleges (hátsó) szándékokról, így nem tudom megítélni, hogy a felhívásban jelzett veszélyek mennyire valósak. Azt viszont én is fontosnak tartom, hogy a lap megőrizze a jelenlegi arculatát, és ami ezzel egyet jelent, a jelenlegi főszerkesztővel és munkatársi gárdával működjön tovább.

(György Péter), (Keserü Katalin), F. Havas Gábor: [Olvasói észrevételek és szerkesztői válasz]

F. Havas Gábor: Keserü pirulák (Beszélő, 1995. február 2.)


Tisztelt Főszerkesztő úr!

Nem kéne a szót szaporítanom, ha találkoztunk volna a Keserü pirulák megírása előtt, hisz az együttműködésre képtelen kettős tudat felszámolására tett magányos kísérlete lefegyverző, s feltárt adataiból végre magam is megismerhettem munkába lépésemnek a kultúrpolitikai köztudatban nyilván így kirajzolódott előtörténetét. Ez egyúttal magyarázatot is ad mai helyzetünkre, miszerint pl.


F. Havas Gábor: A király meztelen


Bereményi Gézától tudjuk, hogy „a 60-as években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma”. Most egy késő őszi napon a dolog azzal kezdődött, hogy Horn Gyula a más feladattal megbízott eddigi honvédelmi államtitkár utódjának kijelölésekor az MSZP-frakcióban erős pozíciókkal rendelkező, a legendás KISZ-központi átmentő csapatból verbuválódott BIT-eseknek akart kedveskedni, amikor Kiss Pétert javasolta a koalíciós egyeztető tanácsnak. Az SZDSZ azonban élt vétójogával.

A BIT-nemzedék étvágyának kielégítésére más megoldást kellett találni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon