Kedves érdeklődők, tisztelt egybegyűltek!
(Baász Imre)
Baász Imre halála után elég hosszú ideig még működött műtermi üzenetrögzítője, a halott művész nagyon is élő hangján közölve a hívóval, hogy itt Baász Imre beszél.
Nem arról beszélek, hogy birtokomba jutott volna a környék újság-előfizetőinek listája, és (kiegészítve azt a lakókörnyezetem standjain fondorlatosan megszerzett adatokkal, netán – lapkihordónak szegődvén – saját tapasztalatokkal) ezennel tennék közzé egy bizonyos tömeges igényt. Soraimba nem azt az eszmei mondanivalót óhajtom rejteni, hogy „a ti utcátoknak is ez legyen a lapja”. Ennyire közvetlenül rábeszélő hangot azért ez alkalomból se ütnék meg.
A Vida fiú az utóbbi napokban már nyűgös volt, nem nagyon szállt ki az ágyból, szinte semmit nem evett, a bort is alig itta, aztán egyszer valami olyat mondott az apjának, hogy éjszakánként egy nagy fekete madarat lát az ablaklyukon, ott köröz fent, és ha majd leszáll, akkor ő meg fog halni. Vida bácsi mondta volna, hogy éjszaka nem jár madár az égen, csak a bagoly, az ablak se kerek, hanem szögletes, csak az ő látása lehet olyan, de nem mondott semmit, hanem madárijesztőt csinált seprűből, madzagokat húzott ki, hogy már pedig itt semmi madár le ne szálljon.
„E kakasvívó porondon / Elfér-e Frankhon földje?” – kérdi egy londoni színházi szakember. Szabadkozik a snassz kiállításért. Segítségül hívja a játszók és a nézők képzeletét: „E fa O-ba / Betömhető a sisak-rengeteg, / Mely megdermeszté Agineourt egét?” (V. Henrik. Prológus. Németh László fordítása.)
Forgószínpad. Süllyesztők-emelők. Lépcsőrendszerek. Fölszakított rivaldasor, betemetett zenekari árok. Gömbszínpad. Gyűrűszínpad. Térszínpad. Abzug bársonyfüggöny! Századunk színházi autonómusai szakadatlan bajlódtak a térrel.
Ha ma sem volt az ajtón üzenet,
de várom, hogy csöngessenek,
ha problémás a helyzetem,
valaki törődik velem.
Mindenre rálegyint, rummal itat,
hogy ne gyötörjön semmi gondolat,
ha attól félek, elmegy az eszem:
valaki törődik velem.
Ha másokból sok van, s belőlem egy,
ha a játék nem babra megy,
segít: hadd legyek jelentéktelen.
Valaki törődik velem.
Ha vésztjósló szelek süvítenek,
hát vacoghatok és remeghetek:
foglalkoztatnak. Jó nekem. Hiszen
valaki törődik velem.
1983
A hatvanöt esztendeje született és tizenöt esztendeje meghalt Józsa Péter egyike volt a hatvanas–hetvenes évek független szellemeinek: mögötte az ötvenhatos magyar forradalom, a Nagy Imre miniszterelnök körül gyülekező reformmozgalom, majd a börtön, előtte a lassanként kibontakozó demokratikus ellenzék, amelynek valóságos megszerveződését már nem érte meg.
A koalíciós pártok elkötelezték magukat az új alkotmány megalkotása mellett. Az új alkotmány szükségességéről, formájáról és tartalmáról 1989 óta folynak politikai és szakértői viták. Mindenki kinyilvánította azt az óhaját, hogy új alkotmányt kellene létrehozni, de igazából még egyetlen politikai erő sem akart ezért lépéseket tenni.
A modern világban a demokratikus rend alapja az alkotmány, melynek kikezdhetetlen tekintéllyel bíró intézményként kell működnie.
Ismerős nóták
Nincs Horthy-temetés, Teleki-kultusz, „Csonka Magyarország nem ország”, szó esik viszont áfakulcsról, energiaár-emelésről, adónövelésről, a társadalombiztosítás „átalakításáról”. És vannak ellentmondó nyilatkozatok. Meg kell húzni a nadrágszíjat – ismerős! –, de majd 1996-tól megindul a fejlődés. Ha nem, hát 1997-tól, 1998-tól, ám hallottam olyan véleményt is, hogy tíz évig ne is álmodjunk növekedésről. A pénzügyminiszter tiltakozik, félreértelmezték szavait, ő nem a lakosság fogyasztását kívánja csökkenteni.
Egyre súlyosabb kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán megvalósulhatnak-e a szociális törvényben hivatkozásul vett európai normák, a jóléti állam filozófiája. A mintának tekintett államok jogfejlődésében a szociális jogok a polgári szabadságjogok kiteljesedéseként jöttek létre. Nálunk azonban a csoda elmaradt.
Lukács György főműve: Az ember ornitológiai állapota.
Képviselőnk folyton hazabeszél. Nagy hazafi. Képviselőnk hasbeszélő. Nagy hasafi.
Kritikus az, aki bökversek helyett bökprózát ír.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 28 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét