Tábor Ádám

Nyomtatóbarát változat

Feleségem és a lányunk a tévében a konyhában nézik kint a Lear királyt.

Én közben az ágyban fekve rádión a szerelemről hallgatom Kornis Mihályt.

Szívemből beszél a szívről, a szerelmi fázisokról: száján bölcsen cseng a szó.

Régi édes ízek jönnek, összefut a nyál a számban. S a kintiek a konyhában?

                                                                               Olyanok ők, mint a só.

A cukrászdában a lányok édesebbek voltak, mint a rendelt gesztenyepüré.

Még édesebbek az álmok, amelyeket annyit fűztem alakjuk s arcuk köré.

Elhalmoztak annyi jóval, hogy a rossz is tőlük jobban esett, mint mástól a jó.

Mennyi édes keserűség. – És ez a sokéves hűség az életemben a só.

Aki benne van a korban, tudja, hogy a legigazibb szerelme cordéliás.

De a kor a bolondságtól nem véd: lehetsz szoknyabolond, piás, munkamániás.

Sok évtizedes ízeket idehaza idézgetek, szigetemen, Prospero.

Jóllaktam már rosszal-jóval. – Stratford és Anna Hathaway: ti vagytok

                                                                                   a Globe s a show.

• Vers