az álom régi elfeledett igazság
már nem tud utánajárni senki
most az idegenség dalol mint a tenger meg a gond
kelet nyugatról nyugatra fekszik a hazug mozgás a legsebesebb ma a bölcsesség dalol
meg elhanyagolt kórságom madarai hamu s illat közt a virág
azok, akik nem akarják túlélni a szerelmet
és a szerelmesek akik visszaforgatják az időt ma a föld nem ismer rá a kert illatára
és az ország mely hű marad a halálhoz
hisz a Nap legfőbb gondja nemcsak e világ
de egy napon
a Nap áll majd ott ahol a szív volt
és nem lesz az emberi beszédben oly szó melyet a költészet kivet
mindenki ír majd verseket
az igazság jelen lesz minden szóban a dal legszebb pontjain
hátralép aki elsőként fakadt dalra hagyja hadd szóljon a másik
én elfogadom a jövendő poétikák nagy gondolatát: egy szerencsétlen ember nem lehet
költő én magamra veszem a daloló tömeg ítéletét: AKI NEM ÉRTI
A DALT ÉRTENI FOGJA A VIHART
ámde:
DALRA FAKADHAT-E MAJD ÚGY A SZABADSÁG
AHOGY RÓLA TUDOTT DALOLNI A RAB
(Radics Viktória fordítása)





Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét