solt

Nyomtatóbarát változat

Országszerte új klubcsapatok szerveződnek, ilyenek meg olyanok, valami újfajta (??) védőjáték gyakorlására. Az MDF-központból irányított R-gárdák fogantatásának titkairól már fellebbentette a fátylat a 168 óra. Az ügybuzgó balatonszárszói ex-MSZMP- és MDF-vezér révén megismerkedhettünk a vezető kormánypárt helyhatóság-választási előkészületeinek e sportos oldalával. Ambiciózus kisgazdavezérek egyenesen a bevezetett proficsapatokat (katonaság, rendőrség) akarják megszállni, hogy jogos (ön)védelmi igényeiket kielégítsék, a lakosság pedig – harmóniában a Belügyminisztérium ajánlásaival – önvédelmi csoportokba tömörül.

A debreceni regionális rádióműsor július 7-én megszólaltatott egy tettre kész férfit, aki önjellemzése szerint mintegy 90-100 kilót nyom. „Nem önkéntes rendőrségről van szó, hanem egy szülői felügyeletről… hogy a hazatérő gyereket a busztól hazakísérjék. A főbb útvonalakon járkálnánk, hogy mindenki tényleg hazament-e.” A rendőrség képviselője helyesli a dolgot.

E sorok írója nemcsak az MDF R-gárdáiért, nemcsak az elkötelezett kisgazda rendőrökért nem lelkesedik maradéktalanul, hanem azokért a tekintélyt parancsoló 100 kilós szülőpótló felügyelőkért sem, akik 40 kilós gyermeket ellenőrizni kívánják az utcán, hogy eléggé siet-e hazafelé. Sőt, kimondottan viszolyog, amint elképzeli a gyermekek közötti szokásos civódásokat, melyekbe egy felelősségteljes mázsányi férfiú a helyes világrend nevében beavatkozik. Már-már kevésbé félti gyermekét a lejmoló csövesektől, kiktől ígérete szerint az idézett rendfenntartó védené meg, mint magától az imponáló testtömegű védelmezőtől. Különösen, ha hozzáképzeli, amit szintén a hivatkozott debreceni rádióriportból tudott meg: a rendőrök gyorskiképzést ajánlanak az önkéntesgárdáknak: „egyes cselekményeket hogyan tudnak felismerni, felderíteni, hogy hogyan reagáljanak erre”. Tart tőle, hogy az agresszió nem csökkenni, hanem szaporodni fog a köztereken e sokféle, sokcélú közegek nyomán. A rendőrállam államosított agressziójától megszabadult élet szabadságát valahogy nem kívánja újabb, más elvek alapján fölálló testületek felügyelete alá helyezni, s főképpen nem korlátozatlanul. S a különféle gárdák bátorításának ellensúlyaként az egyén szabadságát, bizalmát és méltóságát kívánná bátorítani.

Közös életünk nagy játékterén elszántan küzdenek más felfutó védők is. Sokan örömmel s megnyugvással fogadták az oktatásügyi tárca és 35 egyház megállapodását az iskolai hitoktatásról. Úgy látszik azonban, hogy a katolikus egyház nem látja befejezettnek ezt a vitát. Még meg sem száradt a tinta a megállapodáson, amikor Paskai bíboros a hitük miatt szorongattatásban élőkhöz írott pásztorlevelében kifejtette: a katolikus egyház következetesen ragaszkodik álláspontjához – mely, ha nem csalódom, a minisztérium korábbi álláspontjával azonos. Órarendi óraként, a bizonyítványba vezetve, a hittant oktató egyházi személyeket a tantestületbe integrálva kívánja a hittanoktatást. Holott ez a kisebb egyházak híveinek érdekeit is mélyen sérti, hisz nyilvánvaló, hogy csak a népesebb felekezetekből jut minden (vagy sok) iskolába hittantanár. A bíboros s a Kereszténydemokrata Néppárt néhány képviselője a megfelelő parlamenti bizottságban máris jelezte, hogy a vitát nem tekintik befejezettnek, s úgy ítélik meg, hogy a katolikus egyházat még mindig védeni kell. Felfutó védelem.

• Harmadik oldal