Skip to main content

solt

Blaha, solt: Tőkésököl-vasököl

Termelő erők


A tévéreklámokból jól ismert élelmiszer-ipari multinál (a nevét nem írjuk le, mert az alkalmazottak, akikkel beszéltünk, rettegnek a retorzióktól, a külföldi vezérigazgató pedig nem kívánt nyilatkozni) az üt-választás maga nem keltett nagy izgalmakat. Három nagy üzemegységénél három különböző konföderációhoz tartozó szakszervezet uralja a terepet, egyik helyen MSZOSZ-es, a másik, a legnagyobb létszámú helyen autonóm, a harmadikon ligás. Az egységek üzemi tanácsa mindhárom helyen homogén.

solt: A törvény feslett szövedéke


A helyinél magasabb szintű – fővárosi és országos – cigány kisebbségi önkormányzatok példátlan botrányok közepette alakultak meg. (Már ti. ha a példákat a Magyar Köztársaság öt és fél éves történetének közjogi aktusai között keressük.

solt, zádori: Tűz van, Lajos!


Ez az izé, parlamenti demokrácia mégsem egészen olyan, mint a tűzoltóbál a „Tűz van babám!”-ban (csehszlovák film, r.: M. Forman). Ugye emlékszik a Nyájas Olvasó? A tombola céljából összehordott kincseket a bálozó fejesek hipp-hopp szétlopkodják. Kínos, elvtársak, borítsunk rá fátylat, eloltjuk a villanyt, mindenkinek lehetőséget adunk visszatenni az elcsórt javakat. Sötétség – ezalatt a maradék is eltűnik. Egyetlen szegény hülye vette komolyan az alkalmi szabályt, s a sötétség leple alatt visszaóvakodta volna az eltulajdonított sódart. Egyedül ő lepleződik le.

solt: Acsargó habon tovatűnt


Meglehet, hogy túlságosan tagolatlanul (hogy ne mondjam: faragatlanul) szemlélem a politikát, de a nevezetes Társadalmi Gazdasági Megállapodást mindig is a kormány és a kormánypártok kissé gyanús kártyapaklijának véltem. Először is túl nagy csinnadrattával húzták elő minduntalan, amikor nem akaródzott konfliktusok lehetőségéről gondolkodni, s még kevésbé világosan beszélni, azután némileg zavaros volt a társadalmi gazdasági paktumpartnerek ülésrendje. (Ti.

solt: A Jóreménység fokán


Képzeljük el az elmúlt hetek eseményeinek fényében, hogy milyen képet is kell népszerűsíteni a magyar kormányfőről személyes sajtófőnökének, Csák Elemérnek, és az igazmondásáról nevezetes új kormányszóvivőnek, Suha Györgynek?

A miniszterelnök (nemes hagyományoknak megfelelően) azalatt döfte keresztül a privatizáció felügyeletének érzékeny pontján a koalíciós kormány meghirdetett gazdaságpolitikáját, amíg e program kulcsembere, a pénzügyminiszter szabadságon volt azalatt kezdte nyilvánosan vitatni a Nemzeti Bank törvényben rögzített autonómiáját, amíg a nyílt színen elfogadott eln


solt: Mesterdetektívek Gyöngyösön


Ritkán vesz nyomozás akkora fordulatot, mint amekkorát Gyöngyösön vett november 12–14-e között.

November 11-én este „tíz perccel a Dallas után” Molotov-koktélok repültek be Farkas György cirokseprű-készítő és vasgyűjtő-kereskedő gyöngyösi, Jókai utcai házának ablakán. Pont oda, ahol a kétéves Fruzsina feküdt szüleivel, ifjú Farkas Györggyel és Györgynével. (Egyébként néhány hónapja a ház falára „ismeretlen tettesek” felfestették: meghaltok, cigányok!) A család és a szomszédság kimentette a kislányt, eloltotta a gyorsan terjedő tüzet, majd a férfiak a támadók nyomába eredtek.


solt: Kinek szép?


„A szocialisták… elhatározták, hogy a jövőben a (koalíciós) partner által a nyilvánosság elé vitt konfliktusok ügyében hitelesen és részletesen tájékoztatják a közvéleményt” – ígéri Horn Gyula. Lehetséges, hogy a jövőben így lesz, de ez az új gyakorlat december 3-án még nem vette kezdetét.

solt: „Tulajdonképpen miért ne?”

Interjú Fodor Istvánnal, a HM államtitkárával


Beszélő: Kedves Fodor úr, hogy a csudába került maga ebbe?

Fodor István: Azt én is szeretném tudni. Csiripelték a verebek néhány hete, hogy a miniszterelnöki hivatalhoz távozó Tóth András helyére én lehetnék az egyik jelölt, de igazából nem gondoltam, hogy ez az ötlet olyan stádiumba jut, hogy meg is kérdezik: vállalom-e. Váratlan volt a számomra. Jó, végre kapok valami testhez álló, politikával összefüggő feladatot, de miért pont a honvédelem?

Hosszú parlamenti pályafutása során a Honvédelmi Bizottságban soha sem volt. Katona volt?

Bevonultam.






solt: A piszkos dolgok


„Piszkos dolgok fognak történni” – mondotta a tulajdonreformmal kapcsolatban még 1990-ben Tardos Márton a Beszélőnek (4. szám). A piszkos dolgok itt vannak, és mi némi zavarodottsággal állunk előttük. A Törvény és Rend buzgó őre, a BRFK fogdájának parancsnoka a tévékamerák és fotóapparátusok kereszttüzében hátrabilincselt kézzel vezettette elő a bírói meghallgatásra – 72 óra fogva tartás után – Kunos Pétert, az Agrobank vezérigazgatóját, s kegyesen csak elöl bilincselve a bank elnökét, a 68 éves Kovács Mihályt.

(Csépányi Gabriella–Dr. Pollák Jenő–Haász Zsóka), révész, solt: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

A politikai perverzió kísértése (Beszélő, 1994. november 10.)


A kísértés perverzitása


Hogy ezzel kezdjük: a Beszélő ezúttal a múlt híreit írta meg. Majdnem. Mire az újság a standokra került, mindhárom „önjelölt roma” visszavonta jelölését.

Ne tagadjuk, elsősorban a Beszélő egyik szerkesztőjének erőteljes és a magyar nyelv ízesebb kifejezéseit sem nélkülöző követelésére. Nem sértődtünk meg, joga volt hozzá. Mindenekelőtt azért, mert amit mi az emberi és állampolgári jogokról tudunk, nagy részben tőle tanultuk. Tisztessége, embersége mérce számunkra.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon