Könczöl Csaba

Nyomtatóbarát változat

„Meg kell valósítani (a tömegtájékoztatásban) a politikai címkézés rendszerét” – írja hathasábnyi, egész oldalas okfejtése vége felé bizonyos Farkas Elemér a Pesti Hírlap keddi számában. „Így elejét lehet venni annak, hogy politikailag elkötelezett állásfoglalások az objektivitás köntösébe burkolózzanak.” Ő példás buzgalommal azonnal az élére is áll e „címkézési” programnak. S nem fukarkodik ötletekben arra vonatkozólag sem, milyen „gyógymódokat” kell az általa billoggal ellátottak „közömbösítése” végett alkalmazni.

Például: „Nem engedhetjük továbbra is szabadjára a dolgokat. Nyíltan meg kell neveznünk a magyar írott sajtó, a rádió és a televízió bolsevik-liberális maffiózóit, és ki kell szorítani az információs médiákból őket és legodaadóbb híveiket. (…) A magyar sajtónak ez a megtisztítása elkerülhetetlen a demokratikus rendszerváltás végrehajtásához. Ezt követően a rádió és a televízió vezetését – elnökök, alelnökök stb. – politikailag úgy kell kiegyensúlyozni, hogy abban a különböző irányzatok arányosan szerepeljenek, és a kormány gondoskodjon a szakmai szempontok érvényesítéséről.” (!?)

Vagy: „Elvetve a csak látszólag demokratikus be nem avatkozás elvét… kell megvalósítani a rádió és a tévé semlegességét és pártatlanságát, ráhagyva a politikai sokarcúságot az írott sajtóra.” (Amiben, ugyebár, ezt megelőzőleg a kormány már gondoskodott az irányzatok szerinti jelenlét neki legmegfelelőbb arányainak kialakításáról – lásd fentebb.)

Vagy: (a „bolsevik-liberális”) „maffiával szemben csak a legkeményebb társadalmi reflexek működtetése lehet eredményes, mert egy maffiát csak felszámolni lehet.” Természetesen „megfelelő törvényes szabályozás és központi ellenőrzés mellett”.

És így tovább, hat hasábon át. Ezt a gyengébbek kedvéért csupán egy Solt Ottiliáról készült fotó szakítja meg, nyilván a „bolsevik-liberális maffiózók” fizimiskájának szemléltetése végett.

Nem tudom, kicsoda Farkas Elemér, mint ahogy három másik „maffiózóközpont” dörzsölt és sajtókörökben jólértesültnek számító vén rókái sem tudták. Egy biztos: igencsak fontos személyiség lehet, ha az egyik „kormányhoz közel álló” országos napilap általa üzeni meg a Köznek és az „elvakultan kormányellenes” (sic!) sajtónak, hogy közéig az Armageddon, a „bolsaja csisztka”, az „Endlösung”, a „Végső Megoldás” – természetesen az „Igazság Pillanatának” képében. Esetleg olyan fontos, hogy nem ártana megfogadni a tanácsait. Például úgy, hogy „politikailag címkézzük” őt magát.

Sajnos, gyorsabb volt: elvégezte ő maga. Igaz, jól ismert idegen tollakkal ékeskedve – de annál félreérthetetlenebbül.

• Harmadik oldal