lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Azt hittem, a megszakított szabadságom néhány napja során a Rába kanyaraiban megbúvó bukolikus tisztásokról fogok írni, ahol a kiirtott parti dzsungel helyén nőtt selymes füvön tanyát vertek az új magyar rousseau-i polgárok; menekülve a kíméletlen civilizáció bűneitől és mocskától a tiszta Természetbe. Nem, nem kis fogyasztói dácsákról van szó: irigykedve versengő gyepekről, hintaágyakról, praktikus kis veteményekről, nem ágaskodó kis gyarapodásról, hanem újjászületést kereső autófényezőkről, kőművesekről és teherautót lízingelő fuvarosokról, akik kis közösségi enyhelyet bújtattak el a vadonban, kerítés nélkül.

Antall dr.-ról hál’ istennek megírta már a megírnivalókat K. Cs. (5. oldal). De hát a miniszterelnök igen aktív volt az elmúlt napokban. A vasárnapi nagy televíziós nyilatkozat után hétfőn másfél órás előadást tartott a magyar nagykövetek esedékes évi értekezletén. Többek között ezt mondta:

„A legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabban aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány elrontotta a szovjet–magyar kapcsolatokat vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatokat. Ha ostobaság, akkor mentség annyiban, amennyiben a butaság mentség lehet. Amennyiben pedig nem, akkor pedig egyszerűen egy aljas rágalom, és végső soron – ha ez nem lenne közhely – nyugodtan azt mondanám: hazaárulás.” (Kiemelés tőlünk – a szerk.)

E durvaság mellett mégoly rigófüttytől elzsongítva sem mehetünk el szó nélkül, ámbár ezúttal nem feltétlenül a liberális ellenzéknek szól. Aggódunk. Alighanem a legendás munkabírású miniszterelnökre is ráférne egy alapos pihenés.

• Harmadik oldal