(Tóth Gy. László)

Nyomtatóbarát változat

A dolgozók megnyugodhatnak. A magyar parlamentben van egy párt, amelyik „a munkavállalói érdekek politikai képviseletére szerveződött”. Már létrejöttekor… Ez a modernizáció pártja. Szociáldemokrata és ellenzéki. Mindenkinél demokratikusabb. Nem hagyja, hogy a szakszervezetek és tagjaik magánjogi szerződésébe a parlament csak ügy belenyúljon.

Az MSZP a szociális érzékenység és a társadalmi igazságosság pártja. Vitányi Iván ezt a pártot ajánlotta az SZDSZ figyelmébe a Beszélő június 15-i számában. A fanyalgók – Solt Ottilia, Bauer Tamás stb. – kifogásait és megjegyzéseit az MSZP budapesti ügyvivője, Szabó Zoltán semmisítette meg a Beszélő július 13-i számában. Ugyanitt újabb érveket hozott fel az együttműködés érdekében. Cáfolta például hogy a szocialisták segge fekete lenne. Véleménye szerint inkább szürke, de tárgyilagosságára jellemző, hogy készséggel elismerte: egy kis csutakolás még ráfér…

Testrészek színárnyalatától függetlenül, valószínűleg sokakat zavarna az SZDSZ-ben, ha Hámori Csabában vagy Kósáné dr. Kovács Magdolnában szövetségesükre lelnének.

Talán arra sem árt emlékeztetni, hogy a definiálhatatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmus nem azonos a szociális piacgazdaságra épülő liberális jogállammal és az ezt kiegészítő jóléti állammal.

Egyéni érzékenység dolga, ki milyen célkitűzésű és ízlésű partnerrel köt szövetséget.

Persze tudom: a politika nemcsak ízlés dolga…

Tóth Gy. László
az SZDSZ tagja

• Visszabeszélő