Nyomtatóbarát változat

Amint az néhány gyanús jelből, például a tartalomjegyzéket helyettesítő betűrendes névsorból már sejthető, ez nem egy szokványos lapszám. Szolidáris gesztusokból áll. Radnóti Sándor és Tamás Gáspár Miklós kitalálták a „mentőakciót”, levelüket megírták (lásd a címlapot), és a megszólítottak közül igen sokan találták érdemesnek a végveszélybe került Beszélőt arra, hogy felajánlott írásukkal kifejezzék vele szoldiaritásukat. Mások különböző okokra hivatkozva nem adtak ugyan írást, de jelezték, hogy ők is szolidárisak. Mindannyiuknak köszönjük.

A szám összeállításakor a bőség zavarával küszködtünk. Az hamar kiderült, hogy a szokásos 48 oldal nem lesz elég. Végül azonban az 56 oldalra bővített terjedelem is szűknek bizonyult. Senkit sem akartunk kihagyni, mégsem fért be minden. A kényszerhelyzetben kényszeredett szempontok döntöttek. Minden szerzőről akartunk fényképet. (Legalább ez törje meg a betűtenger látványát.) Ambrus Juditot sehogy sem tudtuk elérni, ő ezért maradt ki. Ungvári Rudolffal megegyeztünk: ide szánt írását a következő (október 23-i) számban közöljük. (Témája némi indokul szolgál.) A Beszélő faxában néhány órán át nem volt papír, Végel László ezért nem tudta időben eljuttatni írását. Mire megérkezett, már kénytelenek voltunk kitenni a „Megtelt” táblát. Így járt Parti Nagy Lajos is. Fotósok, grafikusok (Frankl Aliona, Horváth Ernő, Lugosi Lugo László, Szerényi Gábor, Szilágyi Lenke) ajánlottak fel képeket: képtelenek voltunk belegyömöszölni a lapba. Elnézést kérünk tőlük, mint ahogy azoktól is, akiknek írását megrövidítettük. Itt sem feltétlenül minőségi szempontok döntöttek. Novellából húzni otrombaság, publicisztikából kevésbé.

„Akinek ennyi jó kevés…” A Beszélő megmentéséhez talán ennyi „jó” sem lesz elég, de nekünk akkor is szívet melengető ajándék. Még egyszer köszönjük.

A jövő héten pedig, ha csoda nem történik, következik a Beszélő utolsó száma.

• Mentőakció