El Kazovszkij

Született: Szentpétervár

Kiállítások:
1990 - Műcsarnok, Budapest
1993 - Kisceli Múzeum, Budapest
1995 - Csók István Képtár, Székesfehérvár

El Kazovszkij nagyon fegyelmezett művész, képessége van a rendteremtésre, még ha ez a rend robbanékonynak, azazideiglenesnek is tűnik is. Minden kép a felületre préselt rend, az előtér kompozicionálisan kiegyebsúlyozotturalma, amelyet a háttérben a végtelen - jelzés, az ég az út, a hegy alig-alig enyhít. Az ég, az út, a hegy talán csak kulissza, valóban csak dolog, mint a régi csendéletek háttere, a semleges fal, de mégis ott van, jelzett illúzió, amely a csendéletből szinpadi állóképet formál. De nem szabad túlzottan komolyan vennünk a színházi hasonlatot, mert bár El Kazovszkij világában a kép, a térbe kilépő installáció és a mozgást , azaz az időt is felhasználó színház egyetlen kotinuum különbözö részei (mert ugyanezek az alakok, amelyeket most óvatosan még csak egy csendélet elemeinek neveznek, szereplőként is megjelennek a performance-eiben), ezért a képek mégis önállóak. Ennyire szilárd és elmozdíthatatlan rend nem is létezhet máshol, mint egy képen. El Kazovszkij a képnek ezt a hűvös mozdíthatatlanságát arra használja fel, hogy egyszerü téralakítási technikával ránk préselje, ránk kényszerítse, a mi világunkkal folyamatosnak mutassa alakjait, amelyek valójában nem egy csendélet dolgai, nem dolgok, és sohasem voltak azok. (...)

Baraczy Eszter

Kintornás,
1995, olaj, vászon, 170X160 cm

« vissza