Főoldal Könyvespolc Társalgó Keresés Könyvajánló
Bachman Gábor
Bak Imre
Csernus Tibor
El Kazovszkij
Fajó János
fe Lugossy László
Konc András
Kőnig Frigyes
Köves Éva
Maurer Dóra
Nádler István
Pinczehelyi Sándor
Roskó Gábor
Szirtes János

 

Köves Éva

Született: 1965, Moszkva

Kiállítások:
1996 - 3X3 from Hungary, Center of Curatorial Studies Museum, Brad College, Annandale-on-Hudson, NY, USA
1997 - Goethe Intézet, Budapest
1997 - XLVII. Velencei Biennále, Magyar Pavilon


Köves Éva fekete-fehér festményeiben fekete-fehér fotókat használ fel, amelyeket ezeknél nagyobb méretű vászonra kasíroz, majd oly módon fest rájuk, hogy összemossa a fénykép és a festmény határait. A fényképeken általában a városi mikrokörnyezet elemei jelennek meg : építkezési állványok, pályudvar, körfolyosó, illetve tengerpart, hegyvonulat, újabban pedig lepedők. Ezekben a képekben közös az, hogy a fény-árnyék problémájának eklatáns megjelenítői: Köves munkásságának ez a közvetetten Moholy-Nagy Lászlótól származó inspiráció. A festéssel Köves sohasem probálja meg teljesen eltüntetni a kétféle minőségű kép határait, vagy egyáltalán közös létezésüket illuzionisztikusan egybemosni: a kicsit is figyelmes néző számos esetben meg tudja határozni a felhasznált fotó eredeti méretét. Mégsem a festészetből jól ismert kép-a-képben elem alkalmazásáról van szó, mert a végső kép -azaz a festmény- szempontjából a belső kép -azaz a fotó- nem jelent önálló, elkülönülő reprezentációs egységet. Mindezek mellett az átfestés révén érvényesül a képeken belül egyfajta homogenizáló hatás, amely tulajdonságot általában a -főleg fekete-fehér- fotó sajátjaként tartunk számon. Köves képei ezzel is utalnak a két médium korántsem problémamentes viszonyára, ráadásul felvetik azt a kérdést is , hogy vajon az egyes kép vagy a több kép szolgál értelmezési alapanyagként. Köves tevékenységének középpontjában éppen ezért tágabban véve művészet, illetve ezen belül a festészet és a fotográfia indexikus (azaz mimetikus) természetének kommentálása áll. "Száraz", már-már antifestészeti festészetével a posztkonceptualisták közé sorolható. Műveinek segítségével ő is azt kutatja, hogyan lehetséges újraértelmezni és érvényes jelentéssel felruházni a piktúrát a XX. század végén, az elektronika korának kezdetén.

Timár Katalin



Budapesti árnyékok - Nyugati pályaudvar,
1997, fotó, olaj, vászon, változó méretek

« vissza

 
© Európai kulturális füzetek 1999-2006.   Minden jog a szerzőké illetve az örökösöké.