Skip to main content

Upor Péter

Upor Péter: Mi a Ligát támogatjuk!


Beszélő: Murry úr, arra kérem, mutassa be néhány szóban az AFL–CIO-t.

Jim Murry: Az AFL–CIO kb. 14 millió amerikai munkást képviselő szakszervezeti szövetség. Tagjaink között egyaránt megtalálhatóak a helyi kis szervezetek, városi és állami szintű szövetségek és nagy országos szakszervezetek. A munkásmozgalom az Egyesült Államokban több mint 100 évre tekinthet vissza, azonban az AFL–CIO az 50-es évek közepén vált igazán erőssé, amikor az ipari, elsősorban építőipari szakszervezetek csatlakoztak hozzánk.


Upor Péter: Cso-cso-szán benzingőzben


A vállalkozáshoz, úgy tűnik, beruházókat is találtak, amerikai, szaúd-arábiai, és távol-keleti tőkéseket. Az új Erkel Operaház (melyhez előbb a régit el kellene bontani), az önkormányzat és a beruházó hite és reménye szerint valójában már a XXI. századi igényeknek megfelelően épülne. A nézőtér légkondicionált lenne, és hasonlóan a párizsi Bastille Operához, nyáron is nyitva tartana. Az Erkel előadásait a nyári hónapokban elsősorban nagypénzű japán és amerikai zenerajongók látogatnák, akik az épületegyütteshez tartozó szállodában szállnának meg.

(dr. Tütős Sándor), Upor Péter: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Upor Péter: A 93/479/90. számú ügyirat (Beszélő, 21. szám)


Tisztelt Szerkesztőség!

Érdeklődéssel olvastam lapjuk 1991. május 25-i számában a 73 479/90. számú ügyirat című írást.

Nagyon jó érzés, hogy helyet adtak lapjukban a több százezer volt politikai üldözött közül egy sorsportrénak, ami valóban különleges fordulatokkal, sorscsapásokkal bővelkedik. Sajnos ennél sokkal tragikusabb emberi sorsok tízezrei rajzolódnak ki a hivatalhoz érkezett kárpótlási igényekből.




Upor Péter: 14 millió 999 ezer 999

Nemzeti borotva


„… Igen, évtizedeken át a hivatalnok urak Legfelsőbb Személye, a Kastély ura meghosszabbított kezeként a hivatalosság komédiáját játszották, játszhatták. (…) Nagy marionettjáték zajlott itt, amelyben fababák kavalkádját láthattuk, s az igazi játékos, a mutatványos a paraván mögött rejtezett.”
(Idézet Ablonczy László
 Színházi hivatalnokok című cikkéből. Magyar Ifjúság, 1989.

Upor Péter: Nincs eladó kalasnyikovod? Skoda is jó lesz!


Mi, ilyet, soha

Ha péntek, akkor Panoráma. Nézem a műsort, s miközben Járai Judit műsorvezető egy, a központi idegrendszert megtámadó, ismeretlen eredetű betegség tüneteit produkálva: heves ajakrángások, szemdüllesztés, fejremegés, erőteljes szemöldökmunka stb., általa fensőbbségesnek, gúnyosnak ítélt hangon rakja helyére Jugoszláviát s ezen belül is a szerbeket, én azon gondolkodom, immáron sokadszor, kit és mit képvisel a Panoráma. Honnan ez a magabiztosság, ez a megfellebbezhetetlen hang?


Upor Péter: Kincs, ami nincs

Az előprivatizációról


Mindent szabályozni

Eörsi Mátyás képviselő szerint az előprivatizációs törvényre nincs igazán szükség. Nem tartja szerencsésnek azt a pártállamiság idejéből átörökölt gyakorlatot, hogy egy gazdasági folyamatot mindenképpen új és új törvényekkel kell szabályozni, irányítani.

Egyébként is úgy gondolja, hogy a polgári törvénykönyv önmagában is lehetőséget ad a privatizációs folyamatok kézben tartására. Gyakran hangoztatott érv az előprivatizációs törvény szükségessége mellett, hogy az megakadályozza a spontán privatizációt.




Upor Péter: Nyugodt erődemonstráció


MDF kontra sajtó

Beszélő: Az elmúlt két napban többször elhangzott, hogy javítani kell az MDF kapcsolatát a sajtóval. Valóban rossz ez a kapcsolat?

Csurka István: Én inkább azt mondanám, hogy az MDF-nek nincs kapcsolata a sajtóval. Illetve az annyira felszínes, a fórumnak annyira nincs saját jelenléte, hogy ez az egész átalakulási folyamatot veszélyezteti. A szekció ülésén egyébként egyhangú volt az a követelés, hogy az MDF teremtsen magának saját jelenlétet a sajtóban.




Upor Péter: MTV: pályázgatunk, pályázgatunk?


Csalódás és félelem

Nagyon nem mindegy tehát, hogy mi van és mi lesz a televízióval. Az utóbbi időben ez a lomha, különös képződmény, az MTV, lassan-lassan mozdulni látszik. Néhány hónapja új elnököt neveztek ki élére, és a múlt hét közepétől a két csatorna intendánsait is ismerhetjük. Az elnök, Hankiss Elemér egyik leglátványosabb intézkedése a műsorpályázatok kiírása volt. Mint hírlik – minden elképzelést felülmúlóan – ezernél több pályamunka érkezett.


Upor Péter: A beteg mint ember

Betegjogok


Beszélő: Professzor úr, ilyen esetekben kérik-e a beteg hozzájárulását ahhoz, hogy orvostanhallgatók vagy más kívülálló személyek is részt vehessenek a vizsgálaton?

– Kivétel nélkül minden orvosi beavatkozáshoz szükséges az állampolgár hozzájárulása. Az állampolgárt tájékoztatni kell arról, hogy joga van tiltakozni. Ez természetesen a vizsgálaton jelen levők személyére is vonatkozik. A páciensnek jogában áll tiltakozni bármely a vizsgálaton jelen lévő személy jelenléte ellen. Ezeket a jogokat minden körülmények között figyelembe kell venni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon