(dr. Tütős Sándor), Upor Péter

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!

Érdeklődéssel olvastam lapjuk 1991. május 25-i számában a 73 479/90. számú ügyirat című írást.

Nagyon jó érzés, hogy helyet adtak lapjukban a több százezer volt politikai üldözött közül egy sorsportrénak, ami valóban különleges fordulatokkal, sorscsapásokkal bővelkedik. Sajnos ennél sokkal tragikusabb emberi sorsok tízezrei rajzolódnak ki a hivatalhoz érkezett kárpótlási igényekből. Nehéz nap mint nap olvasni őket, s egyben a tudatában élni, hogy igazán az ő sorsukon segíteni már nem lehet, ami ügyükben történhet – anyagi vonatkozásban is – legfeljebb az utólagos emberi szolidaritás jele lehet.

Tóth Benedek sorsa és ügye is nem kevés vívódást okozott azoknak, akik a jogszabályokat és a méltányosságot együtt mérlegelve – egyáltalán nem megfellebbezhetetlen verdiktként – a cikk befejező soraiként leírt állásfoglalást a sérelmét szenvedett igénylőnek küldték.

A szerkesztés és a tálalás így valóban hatásos. Sőt mi több, pontos is. Egy hiányérzete támad legalábbis néhány olvasónak: hogy vajon a befejező sorokként idézett állásfoglalás dolgában is oly tüzetes volt-e a tájékozódás, mint az előző sorokban. Erre a magunk részéről nem találtunk meggyőző magyarázatot. Azon kívül, hogy az –up– név alatt író honfitársunk a jelek szerint nem tartotta fontosnak, hogy az ihletet adó állásfoglalás dolgában nálunk is tájékozódjék. Erről – őt idézve – nekünk is annyi a véleményünk, hogy: „No comment.”

Dr. Tütős Sándor
Kárpótlási Hivatal elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

Leveléből számomra kiderült, hogy Tóth Benedeknek miért kellett fél évig várnia a Kárpótlási Hivatal válaszára. Ön azt írja: Tóth Benedek sorsa és ügye nem kevés vívódást okozott… Azonban még mindig nem derült ki, hogy erről a vívódásról a hivatal miért csak egy hétsoros semmitmondó levélben tájékoztatta az érintettet.

Sajnos, leveléből azt sem tudhatjuk meg, hogy miért döntöttek úgy. Abban a reményben, hogy döntésük valóban nem megfellebbezhetetlen verdikt, tisztelettel egy honfitársa:


Upor Péter

• Visszabeszélő