Skip to main content

Roland Hofwiler

Roland Hofwiler: Az én demokratikus vezetési stílusom…

Interjú Franjo Tudjmannal, Horvátország elnökével


Roland Hofwiler: Elnök Úr, a horvátok át akarják venni a szerbektől a balkáni rossz fiú szerepét?

Franjo Tudjman: Miért tesz fel nekem egy olyan tekintélyes lap, mint a Spiegel ilyen bevezető kérdést?

Kérem szépen. Katonai offenzívájuk miatt önöket elítélte az ENSZ Biztonsági Tanácsa…

Nem, nem. Ez így nem stimmel…

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a dalmáciai előretörést egyhangúan elítélte.








Roland Hofwiler: Macedón merénylők


Amikor a „szocialista néphadsereg” a függetlenség kinyilatkoztatása után véres támadást intézett Szlovénia ellen, a macedónok azonnal felajánlották „testvéri segítségüket”: „A belgrádi agresszort minden eszközzel térdre kell kényszeríteni” – hangzott a Skopjéban székelő macedón parlament egyik nyilatkozata. És hogy szavaiknak nyomatékot adjanak, azon nyomban önkénteseket toborzó felhívásokat adtak közre – a Macedón Forradalmi Szövetség (IMRO), a legnagyobb parlamenti párt aláírásával.

Roland Hofwiler: A félelem postacíme


Azonban még mindig kényes kérdésnek számít Albániában, hogy ki is felelős a tömeges deportációkért, a máskéntgondolkodók fogva tartásáért… És egyáltalán, hogy a politikai foglyokkal kiknek kell elszámolniuk. A kommunista párt nemrég megtartott kongresszusán – melyen mellesleg a pártot „szocialistává” keresztelték át – az új elnök, Fatos Nano nyíltan kijelentette: a kommunista uralom éveiben legkevesebb háromszázezer albán vált a hatósági önkény áldozatává.

Roland Hofwiler: Jugoszlávia: zsoldoshadsereg titkosrendőrökkel és gyerekekkel?


Hétfőn drasztikusan erősödött a hadsereg jelenléte Jugoszlávia több részén. Egyre több páncélos és csapatmozgás észlelhető. És nemcsak a legnyugtalanabb régiókban, ahol az utóbbi napokban legalább 19-en haltak meg. Miután a hétvégén a kollektív államelnökség a válságot tárgyaló ülésén felhatalmazta a hadsereget, hogy „minden eszközzel gondoskodjon a nyugalomról és a rendről”, a nemzetiségek közötti viszályban egyre inkább a tábornokoknak jut a döntőbírói szerep. Először történik az a köztársasági kormányzatok egyetértésével.

Roland Hofwiler: Esernyős gyilkosok


Todor Zsivkov személyesen adta ki a parancsot a rendszer bírálói és az emigránsok meggyilkolására – adják hírül a bolgár lapok, rádió- és tévéműsorok, s már-már egymást túllicitálva szolgálnak újabb és újabb részletekkel. Legutóbb épp Kalugin, a KGB-tábornok leleplező adatai ejtették ámulatba a bolgár tv-nézőket. Kalugin azt állítja, hogy Todor Zsivkov 1977-es belügyminiszterén, Dimitar Sztojanovon keresztül a KGB-hez fordult, hogy „segítsenek a rendszert kritizálóktól megszabadulni”. Legelőször is Zsivkov választottjai közül Georgi Markovot kell „likvidálni”. Ez így is történt!

Roland Hofwiler: A fosztogatás kora


Minden családnak jár egy lakás, mondták egykor Jugoszláviában is a kommunisták, s annyit meg is valósítottak jelszavukból, hogy lehetetlenné tették az állampolgároknak egy második lakóhely felépítését.

Roland Hofwiler: Európa sereghajtója?


Pedig valódi fordulatot ígért mind a 11 párt, csoport és alcsoport, ám a választás előestéjén Ramiz Alia egy váratlan taktikai lépéssel keresztülhúzta összes ellenfele számítását. A kommunista pártot több „demokratikus” szervezetté alakította (Dolgozók Demokratikus Frontja, Veteránszövetség, Szocialista Nőszövetség, Szocialista Ifjúsági Szövetség), amelyek a választási listán külön-külön léptek fel, ám a választás után egyik pillanatról a másikra újból egyesültek, azzá, amik mindig is voltak: „Kommunista blokká”.

Roland Hofwiler: A titkos megrendelő

Délvidéki kísértetek


Merész dolog volt Jeszenszky Gézától, amikor a múlt év júniusában, zágrábi hivalatos látogatásakor kijelentette: Jugoszlávia föderatív rendje felett eljárt az idő. Magyarország külügyminisztere Horvátország és Szlovénia új demokratikus köztársasági kormányai mögé állt. Szavai már ekkor igen nagy haragot váltottak ki a hivatalos neokommunista Belgrádban. A horvátok és a szlovének viszont, nem utolsósorban pedig a vajdasági magyarok, úgy gondolták, hogy ezt követően politikai és gazdasági támogatást kapnak, pl.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon