Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: A pillanat és az igazság

Lehet érvelni amellett, hogy a választás elé hozott válságkezelés rövid távon jobb megoldás, mint a válságkezelés elé hozott választás. Az érvek ismertek, kézenfekvők és súlyosak: az idő drága, válságban még drágább, Magyarországon pedig még annál is drágább, miután a nem létező pénzünkkel együtt a nem létező időnket is elmulattuk. A választás időveszteség, azok pedig, akik most választást nyerhetnek, a válságkezelés lehetőségeiről sokkal kevesebbet, azon a kevésen belül pedig sokkal több komolytalan ostobaságot mondanak, mint azok, akiknek módjukban áll a demokratikus jogállam keretein belül megszerzett és érvényes felhatalmazással válságot kezelni.

Révész Sándor, Zolnay János: „Ami történt, az a gettó csinosítgatása”

Havas Gáborral Révész Sándor és Zolnay János beszélgetett

Révész Sándor: „...És egyszer manifesztté válik”

Jegyzetek az „elhallgatott múltról”, a „jelentések hálójáról” és az áttörés évéről

A besúgó képviseli a folyamatosságot. Az üldözés és az üldöztetés folyamatosságát. A mellettünk álló és a velünk szemben álló besúgó kiadja a folyamatosság teljességét. A velünk szemben álló besúgó volt az ismert diktatúra álcázott embere, most pedig ő az álcázott diktatúra ismert embere. A mellettünk álló besúgó volt a meggyötört áldozat, akinek az életét földúlta a diktatúra titkosszolgálata, és most is ő a meggyötört áldozat, akinek az életét földúlja ugyanaz a szolgálat. A titkosszolgálatok továbbszolgálatát leplező leleplező szolgálat.

Révész Sándor: Kasszandra, az életidegen

Mink András, Révész Sándor: „Nem a hatalom belügye...”

Hack Péterrel és Székely Ivánnal Mink András és Révész Sándor beszélgetett a megfigyelési ügyről

Révész Sándor: „A magyar közvélemény egészét megvezették”

Gulyás Józseffel, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével Révész Sándor beszélgetett

Mink András, Révész Sándor: „Szerintem ez menni fog...”

Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Mink András, Révész Sándor: „Mintha Belgrádban vagy Kijevben lennénk…”

Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ Országos Tanácsának új elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor: A diktatúra aranyfedezete

Révész Sándor: Az antimindenes

Márai Sándor haszná­la­táról és használhatatlanságáról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon