Skip to main content

Révész Sándor

Révész Sándor: A szociálliberális idea

Spekuláció két részben békeidőkre

Révész Sándor: Az igazság pillanata – múltán

Mindig eljön az igazság pillanata. De mindig el is múlik. És erre az elmúlásra sajnos kevesen gondolnak. Jobb, ha bevallom, mert régi írásaim úgyis vallanak róla: a legutóbbi időkig én sem tartoztam e kevesek közé. E keveseken kívül mindenki, akinek kedves a Magyar Köztársaság, abból indul ki, hogy nem történhet annál nagyobb tragédia, mint hogy 2014-ben nem jön el az igazság pillanata. Nem bukik meg, aminek meg kell. Fönnmarad, ami fönntarthatatlan.

Mink András, Révész Sándor: Vékony jég...

Gábor Györggyel és Hack Péterrel az egyházi törvény kilátásba helyezett módosításáról Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor, Zolnay János: Ez életem két legrohadtabb éve volt

Gábor György filozófussal, vallástörténésszel beszélget Révész Sándor és Zolnay János

Révész Sándor: A tofupárt

Hegedűs István a Fidesz átlényegüléséről írta a Ph.D-jét (Rút pártviszály. Pártok és változások – a Fidesz politikai fordulata, 2004). A történetet, ahogy egy disszertációhoz illik, elméletileg jól megpatkolta. Az ő elméleti kiindulópontja nekem is nagyon megfelel, ezért itt most ki fogom zsákmányolni a disszertáció elméleti fejezetét (Politikai pártok a demokráciában), idézeteket idézvén belőle.

Hegedűs István jól gondolta, hogy a Fidesz kutyája Max Weber környékén van elhantolva.

Révész Sándor, Zolnay János: Szabad a pálya

„Ha szegregált társadalomban akarsz élni, akkor csinálj magadnak szegregált iskolarendszert…“

A Klubrádió Szabad a pálya című műsorának 2010. március 7-i adásában a Beszélő vendégei Havas Gábor szociológus és Kertesi Gábor közgazdász voltak. Révész Sándor és Zolnay János a magyarországi cigányság helyzetéről kérdezték őket, és főként arról, hogy mit lehetne tenni helyzetük javítása érdekében.

Révész Sándor: Nincs jobb, mint a legjobb

Igazán hálás vagyok Vári Györgynek, hogy miközben érdememen felül dicsérget általában, konkrét kifogásaival alkalmat ad rá, hogy állást foglaljak egy nagyon fontos szemléleti kérdésben.

Révész Sándor: Szavazzunk a szamárra?

A  tavaszi választásokon nem lesz liberális opció. Vagyis: nem lesz olyan induló, melyet egyszerre tarthatnánk liberálisnak és a parlamentbe való bejutásra esélyesnek. Nem a liberálisok kerülnek először olyan helyzetbe, hogy nem szavazhatnak magukra. Ilyenben vannak és/vagy voltak kommunisták, fasiszták, anarchisták, zöldek. Ezek azonban a fennálló rendszerrel szembenálló irányzatok. A liberalizmus pedig a rendszer lényegét képviseli. Ezért ugyanaz a helyzet nem ugyanaz.

Neményi László, Révész Sándor: „Szavahihető, gyakorlatias és szerethető SZDSZ”

Retkes Attilával Neményi László és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor: Kell egy párt!

Az EP-választások számos tanulsága közül kettőt szeretnék itt kiemelni.

1. Ha nem válik el a szar a májtól, minden szar lesz.

2. Kell egy liberális párt, mert nincs.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon