Skip to main content

Petri György

Petri György:

„De mit tehet az ember, Tommy, hogy ezt elkerülje?” (Agatha Christie)


„– Mi mást tehetne, mint hogy annyira óvatosan jár el az ügyben, amennyire ez csak lehetséges. Nagyon oda kell figyelni a választásnál, mindenről tájékozódni kell, és meg kell győződni arról is, jó orvos felügyeljen az idős rokonra.

– Dr. Murray-nél nem lehet jobbat találni, ezt el kell ismerned.

– Igen – mondta Tommy, és az aggódó kifejezés kezdett eltűnni az arcáról. – Murray igazán kiváló orvos. Kedves és türelmes.




Petri György: „Gulliver nem volt soha magányos”

Perneczky Gézával beszélget Petri György (II. rész)


A legtudományosabb apparátusod, a nagyon is teoretikus gondolkodásod ellenére, valami teljesen érzéki megközelítéssel kezelsz mindent.

Én a teóriákkal eléggé hadilábon álltam, ezt csak később tanultam meg. Borzasztó rosszul voltunk eleresztve elméletileg az ötvenes években, még ha marxista akartam volna lenni, akkor is Lukácshoz kellett volna járnom, hogy valamit tanuljak, és azon kívül semmi nem volt égen és földön Magyarországon.


Petri György: „Gulliver nem volt soha magányos”

Perneczky Gézával beszélget Petri György (I. rész)


1970-ben emigráltál Németországba, harmincöt éves voltál akkor. Nem féltél ettől a sötétbe ugrástól? Mert énszerintem minden emigráció az.


Éppen az utolsó pillanat volt, hogy az ember valami nagyot ugorjon. Mint amikor a vurstliban odaállítanak a kecskésgép elé, amire kalapáccsal nagyot kell ütni, és ha elég nagyot ütöttél, akkor a kecske fölfut és a gép csönget. Izgatott, hogy bírom-e, hogy tud-e a gép csöngetni még.

Petri György: „Én sem azzal ébredek reggel, hogy zsidó vagyok”

Harmat Pállal beszélget Petri György


Ivan Ilich tanulmányaiban megkérdőjelezte az orvoslás jogosultságát. Mivel te gyakorló orvos vagy, nyilván látod is valami értelmét.

Kevesen mentek el odáig, mint ő, de az utóbbi néhány évtizedben a szakirodalomban és az emberekben is megerősödtek az orvostudománnyal és az orvosokkal kapcsolatos kételyek.


Petri György:

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” (József Attila)


A költői kérdés ez esetben a jól ismert szintaktikai kategóriába tartozik: önmegválaszoló kérdés. Azt sugallja, hogy a költőt magától értetődően nem érdekli a költészet maga. Eltekintve attól, hogy nemigen értem, miben különbözik a költészet maga (an sich oder für sich) a költészettől csak úgy, le kell szögeznem, hogy engem, mint költőt csakis a költészet maga érdekel. Harminc éve próbálom megérteni, hogy mit csinálok, hogyan csinálom, amit csinálok, kinek, miért és mi végett.

Petri György: „Közénk és az élet közé állt az ideológia”

Fodor Gézával beszélget Petri György


Nem könnyű eldönteni, hogy miről is beszélgessünk most, hiszen körülbelül negyvenöt éve ismerjük egymást; egy általános iskolába, egy gimnáziumba jártunk, és az egyetemen is voltak közös éveink. Nagyjából együtt csináltuk a felnőtté válást a személyes életünkben és intellektuális értelemben is.

Lengyel Péter, Petri György: Magyarságteljesítmény

„Én nem vagyok magyar?” (Ady Endre)


Látod, ez a kérdés még sosem jutott eszembe.

Lengyel Péter

Ízlelgetem e szót. Mivel mindig mohón eszem, egyszerre kaptam be a gombócot. Mivel jóhiszemű vagyok, azt hittem, májgaluska, knédli, szilvásgombóc – de nem. Fűrészpor és egérszargyurma. Kiszárad tőle a száj, begörcsöl a nyelőcső. Más lehetőség híján: fuldoklok és elmélkedek.

Ez a fogalomutánzat olyasmire emlékeztet, mint a felvételi vizsga vagy a bajnokságok előtti selejtező. Legyen a vizsgafeladat egy adott kultúrában való jártasság.






Petri György: Szabad akarat és kiművelt lelkiismeret

Endreffy Zoltánnal beszélget Petri György


Az élettörténeted egy filozófiai Odüsszeia, vagy ha kelet-európaibban fogalmazunk, akkor mint Svejk ceské budejovicei anabázisa. Az egyetemen matematikát és filozófiát tanultál, ez volt az indulás. Matematikus akartál lenni, vagy csak mint intelligens középosztálybeli gyerek választottad ezt a szakot a filozófia mellé?

Engem a filozófia érdekelt, de annyi hozadéka volt annak, hogy matematikát is tanultam, „hogy a matematika, ezt nem kell különösebben magyaráznom, megfegyelmezi az ember gondolkodását; nekem segített a kérdések pontos megfogalmazásában.


Petri György: „A művészet igazsághordozó, de nem igazsághirdető”

Babarczy Lászlóval beszélget Petri György


Volt idő, a nyolcvanas évek, amikor a kaposvári színház volt A SZÍNHÁZ. Nemcsak a kaposváriaknak, hanem a pestieknek is; minden előadásra lezarándokoltak a pesti értelmiségiek. Mostanában más a helyzet, a kaposvári színház mintha nem lenne annyira divatban.


Én nem hiszek az intellektuális visszajelzésekben. Nem örülök annak, ha jó kritikát kapok, annak se, ha rosszat. Attól se vagyok boldog, ha divatban vagyok, attól se vagyok boldogtalan, ha nem vagyok divatban. Valahogy ez nekem nem komoly, nem fontos.

Hát akkor mi a fontos?



Petri György: Kívánok jobbulást


Aggódva olvasom, bár némileg feszengve,
miniszterelnök úr, hetente
az Ön egészségi állapotáról kiadott közleményeket.
Történészként emlékeznie kell,
volt hajdan egy retteghető vezér,
egy ország kénytelenült figyelni, hogy a vizeletében mennyi a fehérje,
hiszen olvasnunk kellett a Szabad Népet,
ezt a mindennapi próbareggeli-pépet.
Azt tudtuk magunktól, hogy milyen a foga fehérje,
és szívből kívántuk, hogy patkoljon el.
Ön persze erre nem szolgált rá semmivel.
Persze Ön nem egy Sztálin, legföljebb egy möchtegern,
poszt-Bethlen: nur eine Schale












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon