Skip to main content

Mink András

Mink András: Antitótok

Mink András


Az antitótok szerint antitótok márpedig nincsenek. Sőt igazából olyan sincs, hogy antitótizmus. Vannak ellenben a tótok, akik antitótoknak bélyegeznek mindenkit, aki meg meri mondani a tótokról a tutit. Az antitótok a tót és a nem antitót nem-tót megfigyelők számára viszont leginkább éppen erről a vélekedésükről ismerszenek meg. Ám a fenti antitótista kiindulópontból az is következik, hogy antitót és nem antitót között értelmes beszéd nem lehetséges, hiszen az antitót pont annak a létezését vonja kétségbe, amiről a nem antitót szerint beszélni kellene.

Mink András: Csömörből vödörbe?

Mink András


Az elmúlt hónap a Medgyessy-kormány fekete hónapja volt. Sem Medgyessy ügynökmúltja, sem a tavalyi kormányváltás körüli hercehurca nem tudta aláásni az új kormány iránti, bőkezű jóléti intézkedésekkel és ígéretekkel megtámogatott bizalmat.

Mink András: Érintettek

Mink András


A The New York Times 1996 őszén becslést közölt arról, hogy mennyibe kerül az Egyesült Államokban egy elnöki, szenátori vagy képviselői szék. Az elnökválasztási kampány költsége szerintük 600 millió és egymilliárd dollár között ingadozott, egy szenátusi hely megszerzése legalább 5 millió, de egyes államokban akár 30 millió dollárra is rúghatott, és még egy egyszerű képviselői hely is legalább 2 millióba került.

Mink András: „Fekete könyv”

Mink András
Antikommunista kampány az 50-es években


Fenyegető világkommunizmus


A negatív, rágalmazó, az ellenfeleket démonizáló és lejáratni igyekvő politikai kampányokat hajlamosak vagyunk diktatúrákhoz, totalitárius hajlamú politikai erőkhöz vagy rezsimekhez kötni. Erre jó okunk van, hiszen a XX. század hírhedetten legmocskosabb propagandakampányait a náci, fasiszta vagy kommunista rezsimek folytatták. E rendszereknek sajátja volt a félelem- és hisztériakeltés, a politikai ellenfél, helyesebben az ellenségnek kikiáltott etnikai, faji, vallási és társadalmi csoportok elleni gátlástalan uszítás.

Mink András: Kis János kilépése

Mink András


Kis János Kőszeg Ferenccel vitázva két évvel ezelőtt azt írta a Beszélőben: „a történet személyes vetületéről is csak úgy adhatunk megérthető, lélektanilag hihető képet, ha komolyan vesszük a szereplők politikai indítékait, és hajlandók vagyunk belegondolni kölcsönös helyzetük struktúrájába. Ha idáig eljutottunk, akkor kezdődhet a tények közös feldolgozása.” (Kis János: Kőszeg visszanéz. Beszélő, 2000. július–augusztus.)

Kis János, a Beszélő alapító szerkesztője, majd az SZDSZ alapítója és első elnöke kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből.


Mink András, Révész Sándor: „Nagyon rövid idő alatt nagyon szigorú szabályok”

Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett


Hogyan változott a parlamentben az elmúlt ciklusban a munkahelyi légkör, a képviselőkollégák közötti viszony?

Amit mindenki láthatott és mindenki tud: a mostani parlamenti ciklusban a parlament szerepe teljesen leértékelődött. A kormánytöbbség nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket az előző nyolc évben alakítottunk ki, sőt, időnként az írott szabályokon is keresztüllépett. A háromhetenkénti ülésezés bevezetése kimondottan házszabályellenes lépés volt.


Mink András: Választási hógolyó

Mink András
Hajszás napok – Kampány meg ami utána van


A vita tétje

A választási kampány olyan volt, amilyen. Mindenki már régóta arra számított, hogy durva lesz, nagy meglepetést nem is okozott. A hangnem nem előzmény nélküli: emlékezhetünk még 1990-ből a „Zsidesz” falfirkákra, meg az „Apák és fiúk” című röpiratra, vagy azokra a röplapokra, amelyeken például Tamás Gáspár Miklóst mint Securitate-ügynököt „leplezték le”. A kampány durvaságának valószínűleg nem lenne messzire ható következménye.


Mink András: Kommunizmus, terror, Péter Gábor ollója

Mink András


Február 20-án a Népszabadságban rövid publicisztikában bíráltam azt a szöveget, amely a Terror Háza honlapján volt olvasható Bemutatkozás címmel. Akkor még nem láttam a kiállítást, de az írásban taglalt beharangozóból azt szűrtem le, hogy a megnyíló új múzeum a hely dögletes szellemének megfelelően egyként szólni fog a nyilas és a kommunista terrorról. Az előzetes bemutatkozó szöveg bennem azt a gyanút keltette föl, hogy ezt olyan nézőpontból fogja megtenni, amit a totalitárius rendszerek jobboldali revíziójának nevezhetünk.

Mink András, Rádai Gábor, Révész Sándor], [Neményi László: Baseball és választások / Ami lehetséges, és ami nem / Választási totó / A borotva élén


Neményi László

Baseball és választások

Jósolni nehéz, különösen jövőt – mondta egyszer Yogi Berra, a baseballsztár, aki popfilozófiai aforizmákként is értelmezhető meghökkentő ökörségeivel amerikai kulturális ikonná vált. A berrai megfigyelés bölcsessége még fényesebben világít abban a képtelen helyzetben, amelybe kollégáimmal együtt hoztuk magunkat: nem elég, hogy a jövőt akarjuk megjósolni, de ráadásul azoknak, akik lényegét tekintve már ismerni fogják azt.

Vagy nem fogják ismerni.




Mink András: Afganisztán és a hidegháború vége

Mink András


November 13-án, amikor ezt írom, elesett Kabul. Az Egyesült Államok háborúja a terrorizmus és a tálibok ellen eleddig tehát a tervek szerint halad. A táliboknak végük, senki sem fog könnyet ejteni utánuk. Kínos ára volt ennek, egy koldusszegény országot kellett ezért szétbombázni, de valljuk meg, jobb ötlete senkinek sem volt. Oszama bin Laden hollétéről és terrorszervezete, az Al-Qaida általános egészségi állapotáról nem sokat tudni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon