Skip to main content

Mink András

Mink András: Védő-óvó állampárt

Mink András
Az MDF országos gyűlése


„Mint új magyar Rosenkrantz és Guildenstern siettek törvényes uruk védelmére” – írta róluk Nagy W. András egy évvel ezelőtt (Beszélő, 1993. január 30.). Az akkori viharos országos gyűlésen ugyanis Für és Lezsák az elvbarát és alapítótárs Csurkával szemben Antall József mellett tört lándzsát. Igaz, utána Für megingott, s május végén, a Csurkáékkal (s mellesleg a „liberális” Debreczeniékkel) való végleges leszámolástól menekülve, lemondott az ügyvezető alelnökségről.

Mink András: Korrupció és demokrácia

Mink András


Gherardo Colombo
(milánói államügyész)



Sokan veszedelmes nosztalgiával idézik föl a háború előtti időket, mondván, hogy Mussolini keménykezű uralma idején bezzeg nyoma sem volt a korrupciónak, és a maffiával is alaposan elbántak. Mi a véleménye erről?

Ami a maffiát illeti, a diktatúra a maga „sajátos” eszközeivel valóban megpróbált keményen föllépni ellene. Hogy igazából milyen eredménnyel, azt az is mutatja, hogy a maffia azóta is létezik.



Mink András: Avanti popolo!

Mink András
Interjú Greskovits Béla közgazdásszal a türelemről, a követhető stratégiákról, a populista gazdaságpolitika esélyeiről


Beszélő: Egyre többen emlegetik, hogy fogytán a lakosság tűrőképessége. Mekkora veszélyt jelent ez?

Greskovits Béla: Valóban egyre gyakrabban hangzik el: vigyázat, az embereknek fogytán a türelme, ami könnyen a szélsőségek megerősödéséhez vezethet. Az elnyomorodás ellen csakugyan tenni kell, mert sokan vannak, akikre már-már elviselhetetlen terhet ró a gazdasági rendszerváltás.


Mink András: „A szabadságvágy mindenütt él az emberekben”

Mink András
Liberális világkonferencia


Beszélő: A liberalizmus erősen kötődik az európai kultúrához és hagyományokhoz. Milyen esélyt lát arra, hogy sikeres és vonzó alternatívává váljon Afrikában is?

Úgy vélem, erre egyre jobbak az esélyeink. Való igaz, hogy még néhány évvel ezelőtt is a liberalizmus gyanús dolognak számított, a Nyugat-imádat, a gyarmatosítás, a kapitalizmus, az imperializmus igencsak rossz csengésű fogalmaival hozták összefüggésbe. Mára ez megváltozott. Az alapvető kihívás szerte a kontinensen a demokratikus államrend megteremtése.


Mink András: A vitatott elévülés

Mink András


Elévülés visszamenőleg

A magyar igazságtételi vitáknak a kulcskérdése az volt, hogy meg lehet-e utólag változtatni az elévülés szabályait az érintettek hátrányára. Nem jelenti-e ez azt, hogy a cselekmény előre látható következményeit utólag megszigorítjuk?

Ehhez lényegében azt kell eldönteni, hogy az elévülés a büntetőjog szubsztantív része-e, vagy csak az eljárást érintő elem. A német jog a háború után az utóbbit fogadta el.




Mink András: Vallásszabadság és pluralizmus

Mink András


Szeret – nem szeret

Ahol szabadság van, ott vallásszabadság van. Az összefüggés szoros: a polgári szabadság és egyenlőség felé tett első bizonytalan lépés a vallás- és lelkiismereti szabadság követelése volt. Magyarországon, mindenki egyöntetű örömére, szabadság van.


Mink András: Reakciósok és igazi reakciósok

Mink András
Albert O. Hirschman: A reakció retorikája (The rhetoric of reaction, 1991. Beltnat Press of Harward University Press)


Honi politikai életünkben meglehetős zűrzavar uralkodik a politikai fogalmak területén. Albert O. Hirschman, a neves amerikai társadalomkutató nemrégiben jelentetett meg egy könyvet, amelyben a modern kori konzervatív, vagy csúnyább szóval élve, reakciós politikai érvrendszerek alapvető vonásait és jellemzőit igyekszik összefoglalni.

Mink András: A szocialisták fájdalmas nagyhete

Mink András
Spanyolország


Madrid kora tavasszal gyönyörű. Palotáival, hatalmas tereivel, parkjaival, pálmával és platánnal övezett sugárútjaival, kissé piszkos, ámde hangulatos kocsmáival, ódon kávéházaival Bécsre, vagy inkább a boldog békeidők Budapestjére emlékeztet. Az utcákon lomha nyüzsgés, jól öltözött, derűs emberek. Közelebbről a kép persze nem ilyen idilli. Az utcasarkokon, aluljárókban lépten-nyomon reményvesztett mütyürke- és sorsjegyárusokba, kövön térdepelő koldusokba, kétségbeesett pimaszsággal „lejmoló” fiatalokba ütközik az ember.

A nagy ugrás ugyanis csak félig sikerült.


Mink András: Alkotmányos állam – semleges állam

Mink András


A tanulmány politikai aktualitása

Napjaink legélesebb politikai vitáinak hátterében egy közös probléma vár megnyugtató megoldásra: hol húzódik az állam és a benne megnyilvánuló többségi akarat érvényesítésének határa.


Mink András: „A politikusok akkor hivatkoznak a múltra, amikor nincs igazán meggyőző mondanivalójuk a jelen számára”

Mink András
Beszélgetés Spira György történésszel


– Professzor úr, hogyan emlékszik vissza 1948 márciusára?

– Az emlékeim és az érzéseim nagyon ellentmondásosak, mint talán mindenkinek, aki akkor volt fiatal. Én 1944-ben abból a munkaszolgálatos menetoszlopból szöktem meg, amelyben Radnóti halálát lelte. Számunkra, de talán az egész ország számára 1945 valóban a felszabadulást, egy jobb korszak eljövetelének reményét jelentette. A háború után azért is csatlakoztam a kommunista párthoz, mert – mint egy korábban elnyomott kisebbség tagja – az ő politikájukban láttam a garanciát a kisebbségi kérdés megoldására.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon