Skip to main content

K. C. Gy. [Kálmán C. György]

K. C. Gy. [Kálmán C. György]: Este a magyaroknál

Tévé


Akit pünkösd vasárnap estéje a televízió előtt talált, annak nagy élményekben lehetett része.

A gonosz Hankiss által másfél éve dobozba kényszerített Szörényi Levente-portréfilm sorsfordító, történelmi pillanatokkal szolgált. A legünnepibbre ismételten felhívom az ornitológusok és a Tisztelt Magyarság figyelmét: a Magyar Televízióban először mutattak turult (vagy turujt? turulyt? – a főszereplő így mondta). Biztosan az volt, mert a zeneszerző elmondott róla érdekes magyar nyelven valami szöveget, s közben egy héjaforma ragadozó madarat láttunk a képernyőn.


K. C. Gy. [Kálmán C. György]: „A pártpolitikai csatározások színtere”


Imádom ezt a kifejezést. Karrierje, mint a termékszerkezet-váltásé, később a közmegegyezésé, majd az Európához való felzárkózásé „fényesen ível” (ez is szép) felfelé.

Belső szerkezetét tekintve (szemantika) finomságokban gazdag, elemzéssel alig visszaadható a megszorítások egész sora, amelyet e kifejezés felvonultat: „csatározások”, és nem, mondjuk, csaták, mert apró-cseprők, kis csoportok között folynak és végeláthatatlanok.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon