Az 1990-es év egyebek között a munkanélküliség tekintetében is áttörést hozott Magyarország számára. Igaz, az év végére kialakult 2 százalékos munkanélküliségi ráta még ama 6 százaléktól is elmarad, amelyet az Egyesült Államokban „természetes rátának” tartott a Reagan-adminisztráció, és amely elmaradást nehezményezve rejtett munkanélküliségről beszélt Frajna Imre képviselő (Fidesz) a hétfői általános vitán.
A demokratikus formákra sehol e hazában nem adnak ily keveset. A kisgazdák – írásbeliség, ügyrend, kisebbségi és többségi álláspont rögzítése és más kommunista mételyek helyett – inkább az „ahogy esik, úgy puffan” elvét kedvelik. Ez persze jól jön azoknak, akik épp az ügymenetet irányítják. Egy példa: Nagy Ferenc József elnök a terem idő előtti sajtótlanításával fenyegetőzve keresztülhajtja az általa összeállított napirendet. Vezetőségi beszámolók, választás, vita a koalícióról és a földről, pártalkotmány-módosítás.
Magunk is ezt tartjuk ízlésesnek, ám elöljáróban mégis szót kell ejtenünk a Rabár–Matolcsy-csatáról, hogy emlékeztessünk az alábbi beszélgetés kiindulópontjaira. Rabár Ferenc lemondott pénzügyminiszteri tisztéről a Világgazdaság ámuló olvasóinak szemei előtt, Matolcsy György államtitkár, a miniszterelnök gazdaságpolitikai titkárságának vezetője pedig – ahogy értesülhettünk róla – Bod Péter Ákos ipari miniszterben és Kádár Bélában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterében talált időszerű szövetségesre.
Ugyanabba a folyóba?
1988 nyarán a Jurta Színházban Lipták Béla yale-i professzor bonckés alá vette a vízlépcső kormányzati tervét. Ekkor nyílott először alkalom arra, hogy a vízlépcső ellenzői kezdeményezzék a vitát egy szélesnek mondható nyilvánosság előtt. A vízlépcsőpárti szakértők kicsiny, ám annál markánsabb csoportja megsértődött: nem volt ínyükre az, amit abban az időben „keresztre feszítésnek” hívtak: a szembesülés a dilettáns, az anyagokat nem ismerő közönséggel, akik ráadásul füttyök és tapsok formájában gyakoroltak bírálatot.
A 280 embert foglalkoztató, mezőgazdasági kisgépeket, valamint gumitömítéseket gyártó üzem 1985-ben önállósult a veszprémi Mezőgéptől, és vált – legalábbis formailag – küldöttgyűlés által irányított vállalattá. Most mérettetett meg először a 19 éve első számú ember, Kutasi Ferenc; a 16 küldött közül 11 támogatását kellett volna megszereznie. Amint mondja, „valóságos pofon volt”, hogy nem szavaztak bizalmat neki.
„Problémánk kilátástalannak tűnik, mivel előzetes letartóztatásban vagyunk, de az önök segítségével érvényt tudunk szerezni az igazságnak.”
– Hogy először találkozott a miniszterelnökkel, bizonyára kihasználta az alkalmat: nemcsak a bányászsztrájkról esett szó.
Nagy Sándor: Az Antall miniszterelnök úrral való találkozásom a véletlen műve abban az értelemben, hogy nem a bányászsztrájk miatt jött létre. Tíz nappal korábban kezdeményeztem a találkozót, a kedvezményes üdültetés problémáinak az áttekintésére. Azt én meg nem tudom mondani, hogy az időpont kiválasztásában mekkora szerepet játszott a bejelentett figyelmeztetősztrájk; gyanítom, hogy nem hátráltatta, inkább előmozdította.
Fegyvertelenül
Hogy az Orion vállalatnak most puszta fennmaradásáért kell küzdelmet folytatnia, annak okai – ha egyszerűbbek és ezért talán drámaibbak is, de – hasonlóak ahhoz, amiért a Videoton válságba került. Megszűnt az igény a hadiipari termelésre (a Szovjetunióba szállított, műholdasnak nevezett berendezések) iránt, be is kellett zárni a dicső iparágban ténykedő üzemet, valamint egy fejlesztő leányvállalatot is, az átköltöztetés pedig az alkalmazottak nagyarányú „lemorzsolódásával” járt együtt.
Zimányi Tibor (MDF), az ideiglenes bizottság elnöke:
A költségvetési támogatás felosztása során végig kísérőjelenség volt az, hogy itt a költségvetési törvényben eleve nem történt meg az elhatárolása az egészségügyi és humanitárius szervezetek támogatásának, valamint a társadalmi, politikai jellegű szervezetek támogatásának a kerete, és ebből sok vita támadt.
Semmiképpen sem fogadható el, hogy a rendelkezésre álló költségvetési keret az egészségügyi, illetve a humanitárius szervezeteket illeti, mert hiszen az úgynevezett politikai jellegű szervezeteknél is a társa
A MOSZ-nyilatkozat rögtön el is határolja magát a „torz képtől”, hogy a munkástanács-szövetség „az MDF függvénye” volna. Az elhatárolódás mégsem egyszerű. Igaz, ígéretük szerint meg fogja szüntetni tevékenységét, és teljesen beolvad a MOSZ-ba a szövetség egyik alapító szervezete: az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsa. Ám nem kaptunk választ arra, mi lesz a helyi, megyei MDF-es munkástanács-szervezetekkel, munkás-érdekvédelmi szekciókkal.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 4 hét
10 év 29 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 35 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét