Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. május, Évfolyam 16, Szám 5

Vers

Karádi Márton: Várakozás

Folyamatos jelen

Mink András - Révész Sándor: Vékony jég...

Gábor Györggyel és Hack Péterrel az egyházi törvény kilátásba helyezett módosításáról Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Vajda Mihály: Odette könyvecs­kéjébe

Játéktér

Fábián Attila - Kőszeg Ferenc - Tóth Balázs: Levélváltás a magyarok és romák viszonyáról, 2011. április–május

Laczó Ferenc: Az emlékezés fel­a­data

György Péter Apám helyett című könyvéről

Eörsi László: A Lenin körúti cso­port

Papp László Tamás: Kakukktojás a kígyófészekben – a paranoia haszna és (k)ára

Összeesküvés-elméletek a romagyilkosságokról

Kultúra

Lengyel Péter: A tér

Pór Péter: Univerzum, nyitott térkép, búcsú

Lengyel Péter epikájáról

El Kazovszkij: Tanulnak az unokák

(részletek)

Egressy Zoltán: Cholnoky Viktor Trivulzio-novellái

Krusovszky Dénes: Az emlékezet közös többszörösei

Takács Zsuzsa novelláiról

K. Kabai Lóránt: Ponyva

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon