Skip to main content

Vita

Forgács Pál: De hol a bal…? És hol a jobb…?

Nyílt levél Szalai Pálnak


Kedves Pali – úgy is mint druszám és baloldali elkötelezettség dolgában sok tekintetben eszmetársam –, nagy figyelemmel olvastam a július 27-i Beszélőben megjelent Vártára, baloldaliak! című írásodat, ezt a sok szempontból kiváló és megrendítő eszmefuttatást. A benne foglaltak nyolcvan százalékával s a címben két szóba foglalt kétségbeesett harci kiáltással mélységesen egyetértek.

Mielőtt rátérnék arra a húsz százalékra, amivel vitám van, engedj meg egy személyes jellegű kiigazítást.


[Szabó Zoltán]: Válasz a fanyalgóknak


Vitányi Iván a vitacikkével alaposan felkavarta az SZDSZ–MSZP-viszony állóvizét. Az azóta napvilágot látott válaszok meglehetősen fanyalgóak.

Győri János, Réz Pál: Remélem, csak múló emlékezetzavar


1991. június 12-én Z. Szalai Sándor megbízott igazgató a főszerkesztői értekezleten arra kért, hogy tizennégy szerkesztőnk közül választva nevezzem meg én is azt a hét embert, akivel (akikkel) a legszívesebben dolgoznám az eljövendő nehéz időkben. Néven nevező ragaszkodással kellett volna tehát megszavaznom a másik hét szerkesztő menesztését. A kelepcét, amit számomra a feladat lelkileg jelentett, egy mezei nyúl is fölismerte volna.

Semjén András: Magánvéleményből pártpolitikát

A tudás: hatalom – párttaktikák


Kedves Beszélő!

Engedjék meg, hogy – mint a Fidesz egyik gazdasági és oktatáspolitikai szakértője és mint a Gazsó-bizottság tagja – néhány kérdést tegyek fel önöknek a lap június 29-i számában publikált, Gazsó után című cikkükkel kapcsolatban.

1. Minek alapján gondolják, hogy a Fidesz álláspontja megegyezik egyik szakértőjének, Lukács Péternek a magánvéleményével? Ismernek bármilyen politikai dokumentumot vagy akár belső kollektív véleményt, amely szerint a Fidesz oktatáspolitikai csoportja elfogadta az önök által neki tulajdonított álláspontot?

2.






Lukács Péter: Harcok egy koncepció körül

A tudás: hatalom – párttaktikák


Azzal, hogy a kormánypártok oktatáspolitikusai a szóban forgó koncepciót egyrészt rossznak, másrészt politikailag elfogadhatatlannak minősítették, a miniszter kutyaszorítóba került. Ha a tervezetet jónak minősíti és magáénak vallja, akkor a belőle készülő törvényjavaslatot a kormánypártok esetleg leszavazzák a parlamentben. Ha viszont a koncepciót maga is elutasítja, óhatatlanul felmerül a kérdés: miért bízta a koncipiálást arra, akire bízta; és miért nem bízott meg a feladattal valaki mást az elmúlt jó néhány hónap során.

Jerome Klapka Jenő: Gazsó után, de ki előtt?

A tudás: hatalom – párttaktikák


Most, hogy Andrásfalvy úr feloszlatta azt a Gazsó Ferenc vezette szakértői bizottságot, amely kidolgozta az oktatási törvény szakmai tervezetet, és elbocsátotta a minisztérium két vezető munkatársát, sokan ismét felhördültek: „a szakértelem” már megint veszített „a politikával” szemben; háborogtak, ahogy ez az elmúlt évtizedekben is szokás volt. Mintha a szakértők egységes tömböt alkotnának, és a többpártrendszer nem is létezne. Mintha azt furcsállanák, hogy az oktatáspolitikát a politikusok, és nem a szakértők gyakoroljak.

Szalai Pál: Vártára, baloldaliak!


Szomorú, hogy ma már Solt Ottiliának is azt kell megállapítania, amiről én két éve ordítozok. Magyarország egy új „keresztény-nemzeti” ellenforradalom országa lett. Minderre azt szokás mondani, hogy „átestünk a ló túlsó oldalára”. Erről azonban szó sincs. A lónak ugyanazon az oldalán vagyunk, csak más színű a ló: fehér. (Ki vonul majd be rajta, hogy megbüntesse a liberál-kozmopolita-bolsevista Budapestet, egyelőre nem tudom. Esetleg ráfér a Torgyán–Csurka–Raffay-hármas.) Megint elvesztettünk egy forradalmat, ezúttal anélkül, hogy egyáltalán kitört volna.

Mécs Imre: Néhány szó a Közép-európai Egyetemről


A Beszélő július 6-i számának 15.

Révész Sándor: Mi, kicsi négerek…

A tudás: hatalom – párttaktikák


Ezt a programtervezetet jegyeztük tízen. Ebből a tíz kicsi négerből három bekerült a Gazsó-bizottságba, amely elkészítette a közoktatási törvény első, majd második szakmai koncepcióját, amely éppen a kék könyvben megfogalmazott alapelvekre épül. Két másik kicsi néger a Beszélő múlt heti számában előadja, hogy itt nem egy liberális koncepcióról van szó, hanem egy populista, reformkommunista, kollaboráns álszakértő antiliberális tákolmányáról.

Van itt négy nehezen feldolgozható tény:

I.




Csizmadia Ervin: Van-e ellenzéki alternatíva?


Legelőször is talán azt lenne érdemes tisztáznunk, hogy miért éppen most került előtérbe az ellenzék problematikája, azon belül is két ellenzéki párt esetleges szorosabb együttműködésének az ügye. Miért nem volt ez lehetséges mondjuk fel évvel ezelőtt? Nem hinném, hogy elégséges indok az MSZP utódpártisága, amely persze fél évvel ezelőtt kétségkívül erőteljesebben manifesztálódott még, mint mostanában.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon