Skip to main content

Vita

Mink András: Néhány ellenérv

Mink András


Előbb röviden reagálnék az utóbbira, mivel ez érintette kevésbé cikkeimet. Véleményem szerint nem lehet egyszerűen összekapcsolni és azonos módon megítélni a halálbüntetés, a háborúban élni és gyakran halni kényszerülő katona eseteit a magzatelhajtással. Az élet megszakadásának vagy megszakításának körülményei, így erkölcsi következményei is különbözőek, noha mindannyiszor ugyanarról a tragikus fejleményről van szó: az élet megszűnéséről. A szerző gondolatmenetéből ki is derülnek az azonosítás ellentmondásai.

Németh György: Torz magyar abortusztörténet


Mielőtt Mink András Kis magyar abortusztörténetéhez (Beszélő, 1991. november 30.) megjegyzéseket fűznék, bevezetésül tisztázni kell a liberális fogalmát tárgyunkkal kapcsolatban. Ezt M. A. azon kijelentése is sürgetővé teszi, miszerint „teljes körű liberalizálásról sehol sem beszélhetünk”.

A terhességmegszakítás indokait durván négy csoportba szokták sorolni. A magasabb sorszámúak természetesen magukba foglalják az előzőeket. Ezek 1. a nő életének megmentése; 2. a nő egészségének megóvása; 3.


Halák László: Ne ölj! – csak ha megengedik…


Hónapokkal ezelőtt levelet kaptam dr. Horváth Tibor egyetemi tanártól, a Halálbüntetést Ellenzők Ligájának elnökétől. A levélben azt kérdezte a közismert abolicionista, mi legyen a liga sorsa, miután az Alkotmánybíróság alkotmányt sértőnek ítélte a halálbüntetés alkalmazását. Válaszlevelemben azt ajánlottam, alakuljon át a liga az Emberi Életet Védelmezők Ligájává. Javaslatom indoka a meg létező, sokféle törvényes emberölési lehetőség volt. Ezek között az abortusz lehetőségeire is hivatkoztam.

Kőszeg Ferenc: E. M. és a legyőzöttek


„Itt ülnek a legyőzöttek”
B. Margit,
a Luxor Kávéházban,
1965 körül, öt perccel záróra után

Aligha érhet szerzőt nagyobb megtiszteltetés, mint amikor azt érzékeli, hogy olvasójának mindaz eszébe jutott, ami neki is. Az érzékeny olvasó kikopogtatta a vakolattal elfedett repedést az íráson, amely mögött üreg tátong. Most itt állok a feltárult üreg előtt, s E. M. arra kötelezett, hogy elmondjam, mi járt az eszemben, amikor Egy morgolódó a tömegből címmel ismertettem V. P.





Eörsi Mátyás: Miért munkanélküli?


A visszaemlékezés azonban nem fejeződik be 1981-ben. A cikkből megtudhatjuk azt is, hogy V. P.

„…1985-ben Nyugatra menekült. Franciaországban számítógépes programozóként dolgozott. 1989 októberében tért haza.

Jelenleg munkanélküli.”

Mit akart vajon a szerző mondani azzal, hogy V. P. munkanélküli? A kérdés fel sem merülne, ha a történet középpontjában maga V. P. állna. Ez a történet azonban nem V. P.






Szabó Zoltán: A Szabadelvű Szocialisták Platformja

(Válaszféle Szabó Miklósnak)


A Magyar Szocialista Párt 1990-es kongresszusát megelőzően és a kongresszus két fordulója között folytatott viták tanúsága szerint a szocialisták egységesek abban, hogy pártjukat szociáldemokrata pártként kívánják meghatározni.

Fencsik Flóra: Szabadság és szolidaritás?


Bizony égett kissé a bőr a képemen a képernyő előtt 19-én, kedves szabad demokrata képviselő barátaim, amikor a parlamentben szépecskén cserbenhagytátok a független szakszervezeteket és a munkástanácsokat.

Jó, persze megint sarkosan fogalmaztam; nem nagyon nagy cserben, csak kicsiben. Azzal a kicsit-igen-majdnem-nem módszerrel, amely mostanság dívik, a tartózkodásos szavazások, a húszezres kárpótlási bombaötletek korában.

Azt kellett látnom, hogy a független szakszervezetek és munkástanácsok által várt javaslattal két derék demokrata fórumos képviselő állt elő.




(Ziaja György), Solt Ottilia: Pragmatikus szociológia


Nem vagyok egy levelezős típus, de szeretném a Beszélőben megjelent cigánypolitikai cikkét kicsit más színben láttatni.

Na most, ez egy kicsit keserédes levél lesz. (Direkt pártállami jelzőkkel.)

Megszólíttattunk, kiszerkesztettünk, mert kirekeszteni próbáltunk 11 családot. Nem akarom menteni a dolgot. Nem tudtunk jobbat kitalálni. És a testület igazán jóhiszeműen járt el. Jó egy éve küzdünk a dologgal. Milyen muníciót kaptunk ehhez a küzdelemhez?

Pénzt, paripát, fegyvert? Ezek közül az utóbbiakra nemigen volt szükségünk. Pénzt, pénzt és pénzt?






Kisbali László: Hé, kisember!


Szakértelem. Nem hízelgő a liberális értelmiségre, ha Bauer Tamásnak is Kupa jut eszébe a „szakértelem” szó hallatára. Ha Bauer Tamás szerint „Kupa Mihály népszerűsége azt mutatja, hogy nőtt Magyarországon a szakértelem becsülete”, akkor ezzel az erővel azt is elhihetné a MDF arculatépítőinek, hogy az ő pártjuk az egyetlen kormányképes erő (ezzel mellesleg az elnökválasztás problémája is megoldódna).

Krokovay Zsolt: A tipivilág küszöbén


Tipiológia

Az egyik ok, amiért a tipiket populizmussal, demagógiával vádolják, az az, hogy miközben új programról szónokolnak, nincs eredeti mondanivalójuk. Azt mondják, hibáztunk és nagyra kell törnünk. De ha a profizmus, a pragmatizmus, a gyűjtőpártiság csak annyiban kritikája a keskenypártiságnak, a tojásfejűségnek, a doktriner politizálásnak, hogy jobban, hatékonyabban, sikeresebben kell csinálnunk ugyanazt (a civil kezdeményezésre és erős helyi önkormányzatokra épülő polgárosodás, a gyors piacgazdasági átalakulás politikáját), akkor nincs min vitáznunk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon