Skip to main content

Rábeszélő

Maloschik Róbert: Gitármánia

Zene


Lehet, hogy a mostani cikkemmel ismét magamra haragítok néhány muzsikust, mint néhány éve, mikor úgy kezdtem írásomat: „Az egyik legjobb hazai gitáros Gadó Gábor – a másik Snétberger Ferenc –, a többiek fényévekkel utánuk következnek.” Nos, az eltelt két és fél évben megjártam a hadak útját, s tavaly nyáron például Gadó invitálásomra fellépett „Kamarajazzkoncertek a CD-bárban” című rendezvénysorozatomon. Ott hallottam tőle többek között először 3 tételes szvitjét, a Suite about Remembered Moments-et.

Kováts Albert: Julius Gyula kiállítása

Kiállítás


a Szent István Király Múzeumban, Székesfehérváron, különös, disszonáns módon ütközik tágabb környezetével. A belvárosi barokk utcakép, melyet a katolikus egyház ural, az időtlenség, de legalábbis a megtorpant tisztes múlt hangulatát árasztja, különösen nyár végi vasárnap délelőtt. A kiállítás viszont, éppen ellenkezőleg, az idők gyors váltakozásáról tanúskodik, oly módon azonban, hogy a múlt egy-egy mozzanatát mint a jelen kiiktathatatlan részét minduntalan felmutatja.

borz [Bori Erzsébet]: Nappali ház ’94/2. és ’94/3.

Folyóirat


A nyári számból gondolat- és indulatébresztő írásokat ajánlunk olvasóink figyelmébe. A vezéralak kétségtelenül Tandori Dezső, az ő három füzetlapja a nyitány, a kritikai rovatban pedig két dolgozatot is szentelnek neki. Szilágyi Márton a Koppar küldüst és a Döblingi befutót méltatja Halálgyakorlatok című szép és okos tanulmányában. Olvasatában nincs rés írói szándék és megvalósulás között, a mű nem vet föl olyan kérdést, amire az alkotó ne gondolt volna előre, s amire ne felelt volna meg.

(Ryszard W. Kluszczynski): A szem és a fül

Lengyel filmavantgárd és videoművészet. Szeptember 24–26. Toldi
Film


A Themerson testvérek filmjei a háború előtti lengyel mozgóképművészet legérdekesebb fejezetét alkotják. A strukturalista film elődeiként kísérletező kedvük nem korlátozódott az ikonoszférát megteremtő új formai megoldások feltárására (amelyhez gyakran a fotográfiából merítettek ötletet); a filmkép ontológiája, valamint a filmezés mint alkotói folyamat ragadta meg képzeletüket.

A háborút követően a politika törölte az avantgárd filmet a lehetséges választások sorából.


Kováts Albert: Sok érdekes kiállítás

Kiállítás


közül most két eltérő habitusú, távolról mégis hasonló indíttatású művészé ragadott meg elsősorban. Erdélyi Eta a kitűnő Fészek Galériában rendezett egységes hatású, elegáns tárlatot. Olaj- és temperaképein, köztük a legújabb, idei művén, az ötrészes Paravánon civilizációs kötöttségek és a kitárulkozás, őszinte megmutatkozás vágya mérkőzik meg egymással. A művész az ősiségbe, Altamira barlangrajzáig nyúl vissza, hogy a legkorábbi, legbenső rétegekre lelhessen önmagában is.

Bán Zoltán András: Egy fordítás közönséget keres

Fejgép


A hónap esszéjét számomra Nádasdy Ádám írta meg a 2000 augusztusi számában. Igazi angolszász szöveg – nemcsak tárgya, a Szentivánéji álom újrafordítása miatt; hallatlanul nagy, ám soha nem hivalkodóan használt anyagismeret; személyes, de soha nem intimkedő intonáció; egy pillanatra sem álszerénykedő magabiztosság, mely alkatilag képtelen rá, hogy dölyfös legyen.

[Havas Fanny]: Szeretlek. Én sem

Serge Gainsbourg (1928–1991) filmjeiből
Film


Már megint egy francia, akit nálunk nem ismernek, pedig igazán szóra (ismeretre) érdemes.

Úgy kezdődött – vagy inkább folytatódott – a kis, elálló fülű, csúf bárzenész karrierje, hogy 1965-ben egyszer csak kitalálta France Gallt, vagyis a Viaszbabát, és megnyerte vele (velük) az Eurovízió nagydíját. Aki csak (mini)szoknyát hordott, és énekelt Franciaországban, mind Gainsbourgot ostromolta dalért – Dalidától Juliette Grécóig, sőt Brigitte Bardot-ig. Nem hiába, az újsütetű mester szívesen osztogatta kegyeit.


Kováts Albert: Kopócsy Judit művészete

Kiállítás


a magyar festészetnek ahhoz a hagyományához kapcsolódik, amelyet az árnyalatgazdag, dúsan megmunkált felületeken is átütő szerkezetesség jellemez. Művészeti hagyományként talán Vajda Júlia lírai korszaka áll hozzá a legközelebb, de ezt csak jelzésképp írom, mert Kopócsy eredeti és szuverén művész, aki munka közben nem gondol se példaképpel vagy kritikával, se hatással vagy sikerrel. Feloldódik a kép négyszögű síkjában, eggyé válik készülő művével, s mintegy belülről érzékeli azokat a finom jelzéseket, melyeket az anyag és a forma sugall, és hűen követi benső logikájukat.

Maloschik Róbert: Edward Kennedy Ellington

Zene


Szinte hihetetlen, de immár 20 éve távozott az élõk sorából a big band jazz talán legnagyobb alakja, Duke Ellington, aki még életében halhatatlanná vált. Az Ellington név a köztudatban annyira összecseng a dzsesszel, hogy gondolom, olvasóink közül azok is azonosítani tudják a mestert, akik nem kimondottan elkötelezett hívei kedvenc zenei műfajomnak. Az azonban egészen biztos, hogy Duke az 1920-as évek végétől egyre nagyobb hatást gyakorolt a dzsessz fejlődésére, ezen belül is a nagyzenekari hangzás kikristályosodására.

KCGY: Új Szentkuthy-könyv…

Könyv


…vagyis majdnem az: az Orpheus ötödik évfolyamának első számát a Szent Orpheus breviáriuma szerzőjének, a magyar próza nagy mesterének szentelte, s bizony erősen úgy fest, hogy ezzel ez a szám belekerül a „Híres különszámok” sorába.

Az összeállítást az a Tompa Mária vendégszerkesztette, aki Szentkuthy titkárnője, mindenese, alkotótársa volt, halála után műveinek gondozója, a Szentkuthy-élet és -életmű tökéletes ismerője.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon