Skip to main content

Kultúra

Keresztesi József: Héraklész kontra Hercules,

avagy miért nem szeretik a gyerekek azt, amit tanítok nekik?


Buszmegálló, reggel. Nem tudom, miért, a reggeli buszmegállóban mintha mindig hideg volna, pedig fél nyolckor is szokott sütni a nap, nyilván. A buszon a gyógyfürdő aznapi közönsége lökdösi és tapossa egymást, könyörtelen harc folyik az egészségért. Az élelmesebbek ülőhelyhez jutnak, a többiek viszont, gondolom, előbb szállhatnak le, és némi helyzeti előnnyel kezdhetik a finist. Számomra szerencsére rövid ideig tart az utazás, a falu, ahol dolgozom, mindössze tizenöt kilométerre van a várostól. A busz épp az iskola előtt rak le.

Pető Iván: A kényszerek lehetősége

Kőszeg Ferenc Lehetőségek kényszere című könyvéről


A tehetségesnek mutatkozó elsőkötetes szerző munkájában a rendszerváltás éveinek fontos politikai problémáival foglakozik, nagy tárgyi tudással, jó íráskészséggel, sajátos látásmóddal. Az összegyűjtött cikkek egy része a történelmi léptékű fordulat alapkérdéseit taglalja, más részük egy-egy eseményhez fűz megjegyzéseket. A munka egésze révén a mozaikok tablóvá állnak össze, s így a könyv nélkülözhetetlen forrássá válik mindazok számára, akik sokoldalúan kívánják megismerni az 1990-es évek nagy változásait.

J. Győri László: Én belga vagyok

Kocsis Zoltánnal J. Győri László beszélget


Amikor megbeszéltük, hogy interjút adsz a Beszélőnek, elmondtad, hogy neked kezdettől megvannak az illegális Beszélő-számok. Hogyan kerültek hozzád?

Bedobták a postaládámba, mert tudták, hogy jó helyre dobják. De őrzöm például a Feketében című SZETA-antológia első számú példányát, amelyet nekem dedikáltak a szerzők. És ugyancsak megvan a Duna-antológia. Az akkori ellenzékből sok emberrel álltam kapcsolatban, és segítettem a SZETA-t.


Harcos Bálint: „Ha mások elhagyának is, ne hagyj el”

Idézőjelben


Mihez szól A’ Magánossághoz címe? Mi a magány maga? A magány az, ha csak a maga van. Rajta kívül nincs más. Így megszólítható, kimondható-e a magányosság? Ebben a címben az a rejtélyes, hogy ott a magányos a szavával magához tart, a magányosságához. A magányos szóval tarthatja magát magához. A magányos szóval tarthatja magát, ha a szó ő maga. De ha a magányos a szóval épp magányosságához, egyedüllétéhez tart, akkor ott a magányossága egyedül van a magához tartásával. Egyedül van-e a magányos?

„Áldott Magánosság, jövel!


Varró Dániel:

Beszélő hónapok


Április 15

volt két nappal ezelőtt.
Telefonált Vámos Miklós,
és azt mondta, tegeződjünk.

Április 16.

Tegnap telefonált Vámos Miklós, és azt mondta, tegeződjünk. Szevasz Miklós.

Április 17.

Mi van ma? Április tizenhét.
A nagy hírt épp imént izenték.
Ma váltam kisdedből gyerekké.
Ma lett az életem kerekké.
Ma fektettek új alapokra.
Ma tört a szívem darabokra.
Ma születtem meg igazából.
Ma ízleltem meg, mi a mámor.
Ma kezdtek szúrni apróbb kínok.


















Tandori Dezső: A szabadesés legyen hozzád hű, és isten irgalmazzon neked


Példák I. 1967, Pilinszky János

Ha a színpadi szekrény tetején, vagy hol, ugye, ott az a balta, a darab végéig valamikor le is fog az esni. Jószerén Tolsztoj időkörnyékéről ránk maradt mondás. A Holmi 1996. márciusi száma ennél az oldalpárosnál (328–329.) kihajtva időtlen ideje ott a könyvespolcomon: Pilinszky levélfogalmazványa a költő Pierre Emmanuelhez. Egyebek közt azt fejtegeti keserves elszántsággal, hogy érzései ellentmondásosak. Ám helyzete kialakult, s ezt vállalnia kell.


Cserna-Szabó András: 15 †iszai naplovak

Beszélő hónapok


1-es napló

Nem tudok sírni.

Megyek éjjel az utcán, és próbálok. De már nem megy. Van bennem három korsó, még így sem.

Pedig régen nagyon tudtam. Nem azért, mert szomorú voltam, hanem azért, mert sírni jó. Hergeltem magam. Mondjuk az aradi vértanúkra gondoltam, ahogy baktattam hazafelé a szentesi sötétben, és már ömlött is a szememből a könny. Vagy egy disznóra, akit nyakon döfnek. Vagy magamra, ahogy az utolsó csikk kiesik az ujjaim közül, és döglötten terülök végig valami szomorú, konyhai linóleumon.






Bazsányi Sándor: Eleve elvetélt válaszkísérlet


Kedves Barátaim!

Megtisztelő kérdéseitek közül megpróbálok néhányra válaszolni, vagy talán inkább elmorfondírozni azokon.

Lenyesegetve vagy fel sem fogva leveletek aktuális-politikai allúzióit, számomra az általatok hajszálpontosan előállított általános (érvényű) kultúravízió tűnik átgondolandónak. Nevezetesen a magas- és a tömegkultúra – sajnálatos, ámde letagadhatatlanul létező szembenállása, s ezáltal – még sajnálatosabb, ámde szintúgy letagadhatatlanul érvényes – szembeállíthatósága.




Lehmann Hedvig: Nők a helyi közéletben


„A férjem azt látja, hogy én túlzottan mennék, néha azt szokta mondani, hogy »Te mint az üstökös törnél ki« (…) ő úgy szokott engem értékelni, hogy állandóan szárnyalnék, csak úgy ki, a világból…”
(egy kistelepülés jegyzőnője)

Az 1998-as önkormányzati választásokon – egyéni jelöltként vagy listán – induló 101 562 jelölt között 77 522 férfit, s mindössze 24 040 nőt regisztráltak, azaz arányuk 76:24 volt, miközben a nők részaránya a felnőtt lakosságon belül valamivel meghaladja a férfiakét.



Babarczy Eszter: Nők és feministák, avagy az aszimmetria szépségei

Csáky Marianne képzőművésszel, Pető Andrea történésszel és Kuczogi Szilviával, a Joy magazin főszerkesztőjével Babarczy Eszter beszélget


Babarczy Eszter: Az első kérdésem – az est címéből adódóan – rögtön az lenne: mi a különbség a nők és a feministák között? Köztudott, hogy Kelet-Európában a feminista mozgalom viszonylag kisebb tömegeket mozgat meg, mint Nyugaton vagy Amerikában, erősebben kötődik az entellektüel rétegekhez, illetőleg az importőrökhöz. Vajon mi lehet ennek az oka?

Pető Andrea: Használtál egy szót, ami szeretnék pontosítani: importőr. Nekem ez túlzottan mechanikusnak hangzik, inkább a fordítások kifejezést használnám.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon