Lázár Ervin: Bunkó Vince meg a százembererejű bajnok

Amikor Bunkó Vince a király háza előtt járt, látta, hogy huszonhét stráfszekér áll a kapunál, és mindenféle királyi portékákat rakodnak rájuk. Kérdezte Bunkó Vince az első útjába eső embertől:

– Mit akar a király, tán új lakásba költözik?

– Nem költözik, fiam, hanem menekül, mert azt üzente neki a török szultán, hogy álljon ki valaki az ő százembererejű bajnokával, vagy pedig fizessen tíz véka aranyat, ezer darab sőre marhát, s ráadásul adja az országát!

• Tovább

Pál Melinda: „A legjobb szívű behemót”

Egy kritikusa egyik mesehőséhez, Szörnyeteg Lajoshoz, „a legjobb szívű behemóthoz” hasonlította Lázár Ervint. Alsó-Rácegrespuszta – a gyermekkor tere –, a valaha ott élő emberek vissza-visszatérő motívumai valamennyi meséjének és novellájának. Egy archaikus, zárt, mára már nem létező, szigorú erkölcsi értékek alapján működő közösséget, világot ismert meg ott. Még mindig oda vágyna vissza, azt keresi. Miért?

Egy kis közösségben éltem ott, ahol teljesen egymásra volt utalva minden ember, mindenkinek megvolt a maga szerepe, mindenki ismert mindenkit.

• Tovább

Király Levente: Végre itt a nyár©

Két éve a Stresszhelikopterrel, melynek énekese, ex-gitárosa és -dobosa vagyok (azért ex-, mert áttértünk a számítógépes zeneszerzésre), írtunk egy popdalocskát, abbéli nem titkolt reményünkben, hogy majd jól meghódítjuk vele a magyar könnyűzene-ipar sekélyes pocsolyájának ormait, no meg sok serdülő (és -etlen) lány szívét, illetve utóbbi sereglet szüleinek bukszáját (értsd: pénztárca).

• Tovább

Fenyő D. György: A rendszerváltás iskolája

Bevallom: eleve elfogult vagyok. Takács Géza könyve, az Iskolapróza az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról szól, az AKG-ről, az elmúlt évtized egyik legjelentősebb pedagógiai újításáról. Ott voltam az alakulás évében a hétfői megbeszéléseken, a játékokon, a pszichológiai helyzetgyakorlatokban. Részt vettem az első felvételin, felügyeltem, javítottam. Részt vettem az első nagy vitákban, néhány döntésben, néhány anyag kidolgozásában. Majdnem az AKG tanára lettem. Aztán mégsem mentem oda: kölcsönösen nem egymást választottuk. Az AKG sem választott engem, én sem az AKG-t.

• Tovább

St. Auby Tamás: Dalos György: Felvonásköz

(Szalonzene: Az amuri partizánok távoli reminiszcenciái
– vasfüggöny nehézkesen csikorogva fel
– NOVAJA ZEMLJA CASINO –
– TANDOORI KITSCHEN –
– a neonfelirat fordítva írva »a helyiségből kinézve látható«
– az EN pislog.)

Súgó:

Az acélfüggöny fel-
Vonása nem az ősök kommunizmusának
Csak Sztálin izmusának fel-
Vonásköz vége volt.

Kibicek kara (köpenyeiken nagy vöröscsillag):

Az jár vissza játszani
Kinek nincs mit veszteni.
Ha-ha!

• Tovább

Podmaniczky Szilárd: Kóma szubsztancia 2.

Zoli egy pillanat alatt föl tudott fogni mindent, mert diplomás volt, és Péter is, mert mindketten diplomások voltak, és egymásnak unokatestvérei. Első unokatestvérei, ha mást nem veszünk számításba. Például ha nem vesszük számításba azt, hogy egy időben születtek, és kisgyerekként annyira hasonlítottak egymásra, hogy az anyjuk meg az apjuk mindig összecserélték őket, olyan sokszor, hogy végül már senki nem tudta, melyik gyerek kinek a gyereke, csak abban bíztak, ha páros számszor cserélték össze őket, akkor mindegyik abban a családban nő föl, amelyikbe beleszületett.

• Tovább

Sasvári Edit: Törvénytelen avantgárd

A kápolnatárlatok betiltása nyomán kialakult „Boglár-mítosz” rendkívül nehéz helyzetbe hozza a korszak mai kutatóját. Egyfelől ugyanis a betiltás ténye az akkori rokonszenvezők szemében egyfajta negatív igazolásul szolgált, másfelől azonban kissé ránehezedik a kápolnatárlatokon kiállító művészek tevékenységére és teljesítményük nem politikai szempontú értékelésére.

A több évre visszatekintő kutatás tükrében kirajzolódó ismeretanyag, túl művészettörténeti jelentőségén, számos olyan kérdést érint, amely a korszak más területeit kutatóknak is értékes adalékokkal szolgálhat.

• Tovább

Pál Melinda: „Bármilyen állításom hamisságáról meggyőzhető vagyok”

A ’93-as, Haggyatok lótuszülésben című köteteddel keltettél feltűnést a magyar irodalmi közéletben. Talán a drasztikusságukkal hatottak ezek a szövegek. Meg azzal, hogy szeretetlenségről és hiányról árulkodnak. Garaczi László a könyvről írt kritikájában úgy fogalmazott, egyszerre jelenítenek meg „istenszékét, énszékét és nőszékét” a legváltozatosabb műfajokat keverve hol ordenáré, hol kétségbeesett hangnemben. Így visszanézve is úgy tűnik, egy új hang szólalt meg akkor.

• Tovább

Galántai György, Sasvári Edit: Eseménytörténet

Major János: „Élő síremlék” (1973). Fotó: Galántai György

1968


február 25. A balatonboglári r. k. egyházközség 15 évre bérbe adja Galántai Györgynek a használaton kívüli Körmendy-kápolnát.

• Tovább

Kápolnatárlatok Balatonbogláron

Éppen 30 éve, 1970 nyarán rendezték meg az első kiállításokat a balatonboglári kápolnában, amely működésének négy éve alatt a 70-es évek legjelentősebb underground kiállítóhelyévé, a magyar neoavantgárd meghatározó központjává vált: „…ezen a helyen minden jelentős ember megfordult, aki Magyarországon a szellemi életben fontos lett” – írta róla Beke László. A kápolna körüli csoportosulást a hatalom 1973 augusztusában adminisztratív eszközökkel felszámolta, és ezáltal akaratlanul is mitizálta.

• Tovább