Skip to main content

Kultúra

Márton László: Kedvenceink dédelgetése

Valahányszor Margócsy István irodalmi kultuszokról írt tanulmányait olvasom (és erre immár két évtizede, a szerző első Petőfi-könyve óta folyamatosan van lehetőség), mindig olyan érzésem támad, hogy átlátok a szitán. Adott egy közismert és többnyire közkedvelt irodalmi személyiség, plusz a hozzá tartozó életmű (ez volna a szita), és azt veteti észre a tanulmány, hogy amit gondolok az illetőről és műveiről, azt mások már réges-rég elgondolták, olykor az ellenkezőjét is (ez meg az átlátás kezdete).

Bazsányi Sándor: „Bízvást!…”

A hazaféltés romantikus alakzatai

Borbély Szilárd: Az anyaghoz

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Vajda Mihály: Egy szomorú színjáték dokumentumai

Szilágyi Lenke képei Stuttgartban

Ha volna egy énem, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!, amelyik értene a fotográfiához, az feltétlen figyelmeztetné Önöket arra, hogy olyasvalaki kíván most egy fotókkal csendes teret bemutatni, aki a fo­tog­rá­fiá­nak nem szakértője, s Szilágyi Lenke fotóművészetét sem ismeri igazán jól. De akinek ennek ellenére mentségéül szolgáljon, vagy épp hogy kövezzék meg érte – s ezt most saját énem mondja –, hogy amikor a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet megkérte, nyitná meg Szilágyi Lenke kiállítását, mégsem habozott egy pillanatig sem. Szilágyi Lenke képei ugyanis mindig megragadták: egészen mások voltak, mint a többi nagy fényképész fotói.

Halmai Tamás: Fonódni fényvető szavakba

Változatok lírára és líraiságra – I. rész

Bodor Anikó: Ötszáz bizony

Bodor Anikó fotói Ambrus Judit képaláírásaival

Beszélő: Az úttörők üzenete

 

Nádori Lídia: A jelen nem a múlt folytatása volt

Thomas Brussiggal Nádori Lídia beszélgetett

Tandori Dezső: Édes népem, ki itt, ki ott

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Halasi Zoltán: Lenke-versek

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon