Skip to main content

Kultúra

Szegő János: Libapoétika

Grecsó Krisztián Tánciskola című kötetéről

Parti Nagy Lajos: Egymás kályhái

Ugyan az obligát „Hölgyeim és uraim”-ból rögtön rájönne az olvasó, hogy az alanti szöveg egy kiállításmegnyitó – ez a műfaja is, mondjuk így, „beszéd” –, azért ideírom, hogy június 6-án hangzott el a Szépművészeti Múze­um­ban, a Lélek és test című fotókiállítás megnyitóján.

Márton László: A regényhősnő mégsem tér haza – III. rész

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Tandori Dezső: Anti-Godot

4 nett szó

Ambrus Judit, Erdős Virág, Németh Gábor: Levelek Erdős Virághoz és Németh Gáborhoz

Erdős Virág, Németh Gábor és Ambrus Judit levélváltása

Erdős Virág: Fejezetek a Mátyás-legendából

Németh Gábor: Két mondat a Sátánról

Szegő János: Eurüdiké s a fanta

Erdős Virág Eurüdiké című kötetéről

Ha Erdős Virág könyvében volnék fabulaelem, kijelenthetném, hogy ebben a novellavilágban szerepelni: jó, mert olyan történeteknek lehet másféle szereplője az ember (a figura), amelyekkel úgy pár ezer röpke éve nem szokás viccelni, mert vagy szakrális szövegek lettek, vagy eleve átszövi a róluk alkotottakat a tragikum.

Keresztesi József: A képzelet iskolája

Németh Gábor A tejszínről című kötetéről

Már tízlépésnyi távolságból látod, hogy kiszúrt magának. Kötött, lila sapka, koszos orkándzseki, a kezén kivágott ujjú pamutkesztyű, kezében a Fedél Nélkül, egyetlen példányban, nejlonba csomagolva. Egyetlen példány, láthatóan a sajátja, nem eladásra kínálja. Jelez vele inkább.

Bárány Tibor: A kritikus megteszi tétjeit

Keresztesi József Hamisopera című kötetéről

A vérbeli kritikus, jegyezhetnénk meg kaján mosollyal az arcunkon, nem bújhat ki a bőréből: bármit próbál írni, kritika lesz belőle – még akkor is, ha saját kötetének előszaváról van szó.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon