Skip to main content

Kultúra

Dékei Kriszta: Petőfi, a köztéri emlékszobor

Centauri: Orgonika

II. rész

Adalbert nem szűkölködött képzelőerőben, de – mint Maria esete is mutatja – képzelőereje időnként magasabb minőségbe csapott át, s valóban átvitte a transzcendencia térfelére.

Szilasi László: A láng, a gyep és a locsolás

Az olvasó lázadása? Kritika, vita, internet cimű kötetről

Kemény István: A költészet megkopasztása

lúdbőrig

Amikor Odüsszeusz úgy döntött, hogy meghallgatja a szirének énekét, elég sokat kockáztatott. Az életét mindenképpen, meg a társai életét is. Mégis jó esélyük volt a túlélésre, mert ő király volt, a parancs az parancs, a bizalom pedig bizalom. Bízhatott tehát a társaiban, hogy ha odakötteti magát az árbochoz, és megparancsolja nekik, bárhogyan is ordítozna, ne oldozzák el, akkor majd a társak nem kezdik rögtön kikaparászni a fülükből az agyagot, és nem tűnnek el izgága startfejesekkel a tengerben, faképnél hagyva árbochoz kötözött, szitkozódó királyukat – miközben szól a szirének éneke, mint egy video­klipben.

Vörös István: Ismerkedés a hegedűvel

Necz Dániel: Csipkerózsa

Halmai Tamás: Indulási oldal

Fiatal költők a kortárs magyar irodalomban

Centauri: Orgonika

Adalbert tanár úr Canossa-járása oltári kálváriává nőtte ki magát, míg azt próbálta elérni a várban, hogy a Szt. Sebestyén-templom száznegyvenöt éves, neobarokk orgonáján olyan újítást teszteljen, aminek semmi köze az egyházi vagy hitbeli dolgokhoz. Özséb tisztelendő atya, az esperes még a miséktől is féltette a hangszert, ugyanis hétévnyi hercehurca után, csak 1989-ben került sor arra, hogy a szekrény stabilizálása után a sípmű és a pozitív homlokzata visszakerüljön az orgonaház alsó részébe, ráadásul ez utóbbi számára teljesen új játszótraktúra készült, a főmű horganysípjait hetvenszázalékos ónötvözetből gyártott homlokzati sípokra cserélték, s néhányuk domborított díszítést is kapott. Nem csoda, ha a Szt. Annának fel­ajánlott, újjászentelt orgonát óvta a széltől is.

Galántai Zoltán: A filozófus és az angyal

Győrffy Ákos: Bekezdések a völgyből

Megeredtek a vizek, némelyiknek annyira megnőtt az ereje, hogy a kibelezett hűtőszekrényt is képes száz méterekkel lejjebb görgetni. A tavalyi áradások után maradt szemétgátakon aztán a hűtőszekrény is fennakad, ömlik bele az olvadékvíz, kavarog a gyomrában, csillog rajta az éjszaka rákérgesedett jégmáz.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon