Skip to main content

Ismerkedés a hegedűvel

Vörös István

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A hegedű, amit a bolhapiacon vettünk,
szinte vörös. A hangja teltebb,
egy búcsúzó nap nehéz, olajszerű
magánya van benne. Itt korán
sötétedik, az égre fekete papírt

ragasztanak, mint egy tönkrement
bolt ablakára. Pedig nem ment tönkre,
csak a kirakatot rendezik. Zenészek
ülnek be mögé, hogy a szférák zenéjét
játsszák. Miben különbözik ez az

emberi kompozícióktól? Hosszabb.
Több szólamú. Nincs szerzője. És
csak egy van belőle. Nincs leírva,
mert aki alkotta, nem ismerte a kottát.
Nem volt hallása. Nem volt

halandó. Az a kicsi, körszakállas
lény, aki a zenészeket rendezgeti,
a hegedűk hangolását ellenőrzi,
süket. Belefognak. Vonósokkal még
sose próbálták, a hang fölfelé kavarog,

mint tornádó tölcsérében a por.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2009. június, Évfolyam 14, Szám 6


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon