Skip to main content

Külföld

Szilágyi Imre: Lépéscsere

Jugoszláv közgazdászok vitája


Növekvő jövedelemkülönbségek

A. Markovic programját alapvetően elfogadó Z. Popov (Újvidék), R. Beklic (Szarajevó) és D. Veszelinov (Belgrád) helyesli, hogy Markovic a központi szövetségi kormány szerepét erősítve a tulajdonformák szabadsága mellett szállt síkra, s jelentősnek tartja a vállalati törvény adta lehetőségeket, melyek a piacgazdaság irányába mutatnak. Z. Popov nagyra értékeli, hogy Markovic elválasztja a pártot az államtól.


Andrei Schwatz: Szabadulni a bükkfanyelv közegétől


– Az utca emberével beszélgetve olyan benyomásom támadt, hogy a hírközlés, különösen a televízióban, nem felel meg a demokratikus elvárásoknak. Mi az ön véleménye?

Gabriel Liceanu: Ugyanaz a régi gárda szerkeszti a programot, mint a hatalomátvétel előtt. Elviselhetetlen nyelvet használnak. A román nyelvet – ezt tartom a legnagyobb károsodásnak – negyven éven át teljesen tönkretették. Sem a szerkesztők, sem a megnyilatkozók nem képesek ettől a bükkfanyelvű közegtől szabadulni.

– Szeretné az Önök csoportosulása aktívan befolyásolni a hírközlést?




S. O. [Solt Ottilia]: „Moszkvában holnap bármi megtörténhet”


– Hogyan élik meg az orosz társadalom különböző rétegei az etnikai feszültségek éleződését a Szovjetunión belül?


Sakirova: – Mindenki tudja, hogy az etnikai problémák a legveszélyesebbek ma a Szovjetunióban. Nagyon sok orosznak fontos a Birodalom. Ugyanakkor sokan rettegnek attól, hogy az afganisztáni háború újrakezdődik, csak most a Szovjetunió határain belül. Szenvedélyesen tiltakoznak ellene, hogy az orosz fiatalok meghaljanak más népek miatt. Az emberek meg vannak kavarodva, és nem tudják feldolgozni egymásnak ellentmondó érzelmeiket.

Vágvölgyi B. András: Ha ez a vége, akkor megnyertük

Látogatás Jane Kirkpatricknál, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagyköveténél
Beszélő-beszélgetés


Beszélő: A Reagan-adminisztráció idején ön, vezető külpolitikusként, az egyik szószólója volt a Szovjetunióval szembeni határozottabb fellépésnek. Ez nagy változást jelentett a hetvenes évek amerikai politikájához képest. Hogyan ítéli meg, a szovjet és a kelet-európai változásokra milyen hatással volt ez a politika?

Hamberger Judit: Dráma Mazóviában


A mazóviai „lengyel németek” drámája 1944-ben kezdődött. Ekkor a Vörös Hadsereg katonái minden gyűlöletüket és bosszújukat az első németlakta terület lakóin, rajtuk töltötték ki. A hivatalos lengyel közigazgatás olyan őslakosként kezelte a mazóviai németeket, akik nemzetileg megbízhatatlanok és politikailag gyanúsak. Így alakult ki az a tragikus helyzet, hogy míg a háború előtt, a német fennhatóság alatt, mint „lengyel disznókat” érte őket megaláztatás, addig a háború után a „német disznók” megjelölés volt ürügy az üldöztetésre.

Enyedi Zsolt: Lesz-e Szovjetunió 2000-ben?

Zselinszkaja: „Óvatos politikára van szükség”


– Az ön által szerkesztett lap behatóan foglalkozott a Pamjaty mozgalommal. Hogyan látja most ezt a szervezetet?

J. Zs.: Tavaly még tartottunk ettől a mozgalomtól, hiszen számos, egyformán kis szervezet létezett, s nem lehetett még tudni, melyik mekkora befolyásra tesz szert. Mára szerencsére kiderült, hogy a Pamjaty nem igazán jelentős; pár száz öregember a tagja, s nincs komoly tömegbefolyása.

– Kérem, vázolja fel a leningrádi ellenzék politikai színskáláját!

J.






– solt –: A Belügy és a Külügy

„Quousque tandem abutere patientia nostra?” – vagyis meddig még?


Varga Lajos Károly
fizikus, temesvári lakos, Budapesten készítette doktori disszertációját, s 1979-től ismét vendégkutató volt a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Többször meghosszabbíttatta tartózkodási engedélyét, annál is inkább, mert gyöngéd szálak fűzték nemcsak a KFKI-hoz, hanem egy budapesti lányhoz is. Hamarosan gyerek is lett a szerelemből. A fizikus immár végleg itt szeretett volna maradni, s úgy gondolta, hogy a helyszínen el fogja intézni áttelepülési kérelmét.

Ara-Kovács Attila, Braun Róbert: Országomat egy tankért – tankomat egy országért?


Marian Dinu,
a Nemzeti Megmentés Frontjának szóvivője a minap – a sajtó képviselőit megnyugtatandó – arról beszélt, hogy a felkelő nép elégette Ceausescu portréit és műveit, így a múlt szelleme Romániába már soha vissza nem térhet. A győztes forradalom eufóriájában sok szempontból elgondolkodtató okoskodás ez. A fenti idézet azt is sugallja: előfordulhat, hogy mindössze a szimbólumok megsemmisítésével remélik szétzúzni a Ceausescu-rendszert.

Figyelmeztető lehet, hogy a jelenlegi vezetésbe az egykori kommunista párton kívüli személyek be sem kerültek.

F. H. G. [F. Havas Gábor]: Azért tudott így kirobbanni egyből

Bíró Dezső 30 éves marosvásárhelyi villanyszerelő mesél – II. rész


Tudtam, hogy itt valami készül, s én is készültem, testileg, lelkileg. Ismertem egy pár embert, akikben megbíztam, mert tudtam, hogy kesztyűt loptak, vagy mit tudom én. Ez egy ilyen maffiahálózat volt. S tulajdonképpen ez is vezetett a forradalomhoz, mert ezekben az emberekben bíztunk, s mondtam: „Ha kell, jössz tüntetni?”

Csütörtökön mi már tudtuk, hogy Temesváron cirkusz van, s már készültünk, s már terveztük, hogy a kabátunk alá vasrudakat dugunk, hogy üres kézzel ne menjünk, mert ezek minket szitává lőnek. Tudtuk, hogy mi vár ránk. Jöttünk fölfelé a Dózsa György utcán.


– pap –: 850 tonna


A romániai forradalom rég tapasztalt, szenvedélyes aktivitást váltott ki a magyar társadalomból. A segélyezés ügye pillanatok alatt népmozgalommá vált.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon