Skip to main content

Külföld

Krasztev Péter: Az észtországi változásokra


A baltikumi népek valóban a vérmérsékletüknek leginkább megfelelő úton indultak a függetlenség felé. A litvánok a csehekhez és a lengyelekhez hasonlóan látványos gyűléseken, hatásos retorikával ingatták meg a hatalmi építményt, majd a választásokon elsöprő győzelmet arató Sajudis leváltotta az addigi uralkodó elitet, és késedelem nélkül kikiáltotta az ország függetlenségét. A kevésbé szerencsés lettek, a megszállók hatásos ki- és betelepítési politikájának hála, „lett vérről” csak elvétve beszélhetnek, pedig a legutóbbi tüntetések tapasztalata alapján mérsékletről már szó sincs.

Varga György: Hétköznapok előtt

Csehszlovákia


Ami 1989. november 17. után elsősorban Prága utcáin, de általában Csehország- és Szlovákia-szerte is történt, politikailag alapjában változást jelent: kártyavárszerűen összeomlott a bolsevik diktatúra (amelyet Csehszlovákiában az ostoba jelzővel illethetünk), és történelmi szempontból egyedülálló folyamat indult el. Mindenki érezte: a rendszer összeomlása oly gyors, hogy illene a drámai jelzőt adni neki.

Vajna János: Az első és utolsó szabad választás

Keletnémet gyorsmérleg


Nyerő ígéretek


„A kampány felforrósodott” – írta a választás előtti hét küszöbén az International Herald Tribune. Kohl és más bonni vezetők helikopteren száguldják be az országot, naponta négy-öt beszédet is tartanak. És egyre ugyanazt mondják: „Csak a nyugatnémet kormányhoz kötődő pártokra adott szavazat adja meg a választóknak azt a két dolgot, amire a legjobban áhítoznak: a közeli egyesülést és a jó nyugati termékekben való dúskálást.” És nem kell félni, az áttérést a piacgazdaságra „szociális közösség” fogja kiegészíteni.

Podkoniczky István: A luzitán példa?


A portugál sajtó szalagcímekben hozta a hírt. Ottani barátaim első reakciója kétkedéssel vegyes büszkeség, a második már inkább némi udvarias csodálkozás volt.

Mindez 1988 őszén történt, azután, hogy Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter egy nyilatkozatában a magyar rendszerváltás egyik modelljeként a portugál fejlődést jelölte meg.

A portugálok tanácstalansága érthető volt, hiszen az elmúlt 2-300 évben igazán nem szokták meg, hogy pozitív példaként emlegessék őket.




Vajna János: Keletnémet párttörténet


Vasárnap választások lesznek Kelet-Németországban, az első igazi választások 1932 óta. Az NDK polgárai járulnak az urnákhoz, de az eredmény egész Európa szempontjából fontos. „Mikor és hogyan, milyen föltételek alapján valósuljon meg a német egység?” – mindenekelőtt ebben a kérdésben foglalnak állást a szavazók. Azt ugyanis, hogy fönnmaradjon-e a különálló NDK – a válasznak is tekinthető tömeges exodus után –, végképp megválaszolta november 9-e.

Reinhard Weisshuhn: M+DM – Ellentmondó nézetek a német valutaunióról


„Azonnali gazdasági egységet”
Interjú Wolfgang Schnurral, a „Szövetség Németországért” elnevezésű választási koalíció egyik tagjával, a „Demokratikus Ébredés” elnökével.

Beszélő: Schnur úr, a két német állam egyesítése az ön pártjának kinyilvánított célja. Mikorra kívánják ezt elérni?

Schnur: Őszintén szólva, amilyen hamar csak lehet. Más megoldás nincs, az emberek ezt akarják Szerintem 1991-re lehetséges lesz, addig minden feltétel megteremthető.

B.: Tehát nem egészen két év múlva?







Varga György: Történelmi veszteségek, közép-európai perspektívák

Beszélgetés Petr Pithart cseh miniszterelnökkel


V.: A történelmi koncepciók és a politikai elképzelések általában abból indulnak Iá, hogy a történelemnek van valamiféle „értelme”, „célja”. A most lezárulóban lévő korszak után – amelyet nehéz lenne egyetlen szóval vagy akár egy bővített mondattal is jellemezni –, hogyan látja a politológus, aki immár gyakorló politikus is: volt a háború utáni időszaknak értelme? Ha igen, merre tartott közös történelmünk?

P.: Ez egy hosszabb esszére való kérdés.


Barcsi János: Szerb szervezetek

A demokrácia csírái


A pluralizálódás észrevehetően a november végi szlovéniai „kirándulás” kudarcával hozható összefüggésbe: a milosevicisták mintegy százezer szerbiai és koszovói tüntetőt kívántak a szlovén fővárosba irányítani azzal a titkolt, de egyértelmű szándékkal, hogy megdöntsék az északi köztársaság vezetőségét – Szlovénia erre belső határainak lezárásával válaszolt, s meghiúsította a belgrádi tervet.

A szerb vezetés az újabb politikai pofont jelenleg egy elhamarkodott gazdasági bojkottal próbálja kompenzálni.


Eörsi István: Ginsbergnél

Ürügy nélkül


Január utolsó napjait Ginsbergnél töltöttem, New Yorkban, a Lower East Side-on, ahol a művészet nyomorral vegyül, dúl a költők, zenészek, kábítószerárusok, alkalmi munkások, hivatásos bűnözők és diákok többé-kevésbé békés együttélése. Az élelmiszerboltok egész éjjel nyitva vannak, nyári éjszakákon láttam itt már Puerto Ricó-iakat pénzben dominózni az utcán, egymást késsel kergető, forgó szemű, féltékeny feketéket, a legkülönfélébb népeket, fajokat, viseleteket. Ginsberg házában főként költők laknak, néhány éve egy antológiát is kiadtak 437 East 12th Street címmel.

Vajna János: Ottawa és ami utána jön

A tömböktől mentes Európa felé


Valószínűleg nem szorul bemutatásra a 2+4-es formula. Amióta nyilvánosságra került, tele vannak vele az újságok. A rend kedvéért mégis bemutatjuk: ez a németprobléma rendezésének képlete. Közelebbről azt jelenti, hogy a német egység megvalósításának belső aspektusait a két német állam fogja megtárgyalni, a külsőket a négyek: a náci Németországot feltétel nélküli megadásra kényszerítő koalíció vezető hatalmai, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon