Skip to main content

Környezet

Mangel Gyöngyi: Még egy Nagymaros


Hittem, hogy Grósz Disneylandjének ötletét az előző politikai rendszerrel együtt kidobják. Tévedtem. Most itt van helyette a Honfoglalási Disneyland.

A bécsi kezdet

1989-ben, a szakszervezeti Liga révén belekeveredtem egy találkozó szervezésébe a bécsi Expo-tervezők és az akkor még gyengécske politikai pártok között. Mint a parlamenti képviselők dunai hajókáztatásánál, ugyancsak kitettek magukért a nagymarosi vízlépcső ügyében a bécsiek. Két napig parádés vendéglátást adtak.




Szánthó István: Előre? Vissza? Maradunk?


Kiszely Károly cikke ismét hűti azokat a reményeket, amelyeket környezetünk felelős és intelligens védelmének előbb-utóbb csak-csak bekövetkező kezelésmódjához fűzni lehet. A támadókedv és a nosztalgia populista elegye megint csak az „utóbb” esélyeit látszik növelni.

A szerző által felhozott bevezető példa, a Duna-parti golfpálya ötlete alkalmas lehet rá, hogy néhány üzletembert, néhány sportembert és néhány száz szintén golfozni óhajtó – mondjuk ki – hazai parvenüt kivéve mindenkit talpra ugrasszon; csak a testünkön keresztül!


Kiszely Károly: Zöld levelek


Fenyőünnep után golfpálya

Hallom, a pomázi Duna-part valóban európai értékű ártéri erdejére, ligeteire vetett szemet az „önkormányzat”, s helyükön golfpályát szeretne létesíteni. Minő egyedi és fantáziadús ötlet! Európa egyik legszebb ártéri ligetét meggyilkolni holmi golfpályamániáért, ami a művelt nyugati polgárnak már a könyökén jön ki, és csak megvetését váltja ki? Ez valami olyan üzlet, mint aranyat üveggyöngyre cserélni.

És mit ad Isten?




Hegyi Márton: Zöld határok

Környezetvédelmi kerekasztal


A zöldmozgalom gyökerei

Beszélő: Mikor alakultatok, milyen célokat, feladatokat tűztetek ki magatok elé?

György Lajos: Az ELTE Természetvédelmi Klub 1983-ban, szinte elsőként az országban alakult meg egy magánlakáson. Mivel egyesületi formára akkoriban nem volt mód, kezdetben „KISZ-klubként” működtünk. Szerencsére Nagy Imre, az egyetem akkori KISZ-titkára hagyott minket dolgozni. Célunk: tájékozódni, tájékoztatni, hatni! Előadásokat, táborokat rendeztünk, sajtószemléket, újságot adtunk ki. Szársomlyóért harcoltunk.




Gyurovszky S. László: Bősi gátfoglalások

Bős–Nagymaros – Egy elmaradt kirándulás képei


Úgy tűnik, hogy valami Szlovákiában is megmozdult. Parlamenti képviselők látogatták meg az építkezést, a pártok egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adtak ki az ügyben, az eddig egyöntetű szlovák sajtóban megjelentek az erőművet bíráló írások, s a hírek szerint az építkezéssel foglalkozni kíván a parlament is.

Rendőrlátta építkezés

Szlovákiában rendkívül erős érdekcsoportok szorgalmazzák a vízlépcső mielőbbi befejezését és az energiatermelés beindítását.




„Ez a lépés durva jogsértés lenne”

Bős–Nagymaros – Egy elmaradt kirándulás képei


Beszélő: Milyen állásponttal érkezett Pozsonyba a magyar küldöttség?

Valki László: Ez alkalommal is azt javasoltuk, szűntessük meg kölcsönös megegyezéssel az 1977-es szerződést, kössünk új egyezményt a keletkezett veszteségek fölméréséről és megosztásáról, a környék rehabilitációjáról és hasonló kérdésekről. Újabb szakértői véleményeket is átnyújtottunk, a másik fél azonban továbbra sem tartja megalapozottnak a magyar álláspontot.


Bős–Nagymaros – Egy elmaradt kirándulás képei


Nem békés nyári kirándulásra gyűltek össze a romantikus dunai partszakaszra az elmúlt napokban-hetekben Somorja mellett a környező Duna-menti országok zöld-kedvelői: az Eurolánc nevű, helyi lakosok szervezte mozgalom azért szólított minden szelíd Bős ellen tiltakozót a gátakra, hogy elejét vegye az eredeti tervek véghezvitelének. Ment is mindenki a felhívások ellenére is: nehogy villongások terepe legyen a gát. Mentek például a Beszélő barátai, a Fekete dobozosok, de három munkatársukat nyomban bevitték a rendőrök. Régi jó szokásból?

Zombori Péter: Csernobil – mítosz és valóság


Nem érdektelen azonban megvizsgálni a valós helyzetet, és a tények alapján reálisabb képet kialakítani. Ezt a célt tűzte ki az a projekt (vizsgálatsorozat), amelyet a szovjet kormány kérésére a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) végzett 1990 során, és amelynek eredményeit ez év május 21–24. között egy Bécsben tartott nemzetközi konferencián tette közzé, A vizsgálatok eredményei a közvélemény számára talán első látásra meglepőnek tűnnek, bár szakmai körökben egyáltalán nem voltak váratlanok.

Nagy W. András: Sebeökoszféra


Sajnos, mire meglett a Könyv, addigra azok fogyatkoztak meg kissé, akiknek szól. A romantikus, fundamentalista, bioradikális zöldekét sem kíméli a hazai mozgalmi apály. A rendszerváltás kezdetén, ’88-ban, ’89 elején még majdnem úgy nézett ki, aki nálunk nincs a kommunisták mellett, az a környezetvédőkkel, zöldekkel, ökologistákkal van. Gyorsan tisztázódott azonban, hogy ez csak egy időszakos keveredés volt. A rákövetkező hatalompolitikai majd gazdasági tusák és leginkább a napi megélhetési gondok maguk alá temették a zöld reménységeket.

Farkas Pál: Vízlépcsőbe húzás


Magyarország még a Németh-kormány idejében felfüggesztette az építkezést, és döntött a nagymarosi erőmű elhagyásáról, a bősi erőmű sorsát pedig további, a korábbinál jóval szélesebb körű tudományos vizsgálatok elvégzésétől és kiértékelésétől tette függővé.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon