Skip to main content

gazdaság

Langmár Ferenc: Kis bevétel, nagy részrehajlás

Hétről hétre


Az elmúlt két évben (s várhatóan 1993-ban is) a szerencsejátékból adódó bevételek lényegesen elmaradnak a várakozásoktól, és sokak szerint a reális lehetőségektől is. Úgy tervezték, játékadóból 6,5 milliárd forint folyik be, de végül csak 2,4 milliárd lett. Nem igazolódtak azok a remények, hogy a szerencsejáték-ipar gazdasági húzóágazat lesz, s az innen származó állami bevételek rohamosan nőni fognak.

A szerencsejátékoknak két alapvető csoportja van, az engedélyköteles, sorsolásos játékok, valamint a játékkaszinók, pénznyerő- és játékautomaták.


K. F. [Kőszeg Ferenc]:


„Támogattuk a Beszélőt, a Magyar Narancsot is”, mondta Pősze Lajos leváltása után a Népszabadságnak. Való igaz: a Szerencsejáték Rt. a közelmúltban kétmillió forinttal támogatta a Beszélő Alapítványt. Cikkünk anyaga régóta birtokunkban volt. Közlésével azért vártunk, mert nem akartuk, hogy támogatási kérelmünk esetleges visszautasítása esetén úgy tűnjék, savanyú a szőlő. Az rt. pozitív válasza ezt az aggályt eloszlatta. Időközben azonban Pősze Lajosnak mennie kellett…


Langmár Ferenc: Jótett helyébe…

Beszélgetés Pősze Lajossal


– Miért olyan magabiztos?

– Mert semmilyen racionális okot nem látok a vezetőváltásra, irracionális megfontolásokkal pedig nem foglalkozom, ilyen nem kerülhet egy komoly menedzser látóterébe. Remélem, hogy a Szerencsejáték Rt. „építkezését” tovább tudom folytatni. Megszereztük a kaszinópiac 70, a lóversenypiac 90 százalékát, s most lépünk előre a pénznyerő automaták terén is. Két év alatt megszereztünk mindent. Most már egy picit elengedhetjük magunkat.

– Nem érzi, hogy többeket éppen az irritál, hogy mindent megszereztek?




Langmár Ferenc: Egyszemélyi döntések a Szerencsejáték Rt.-nél

Hétről hétre


Az rt. induláskor kapott vagyona megfelelő volt a játékok szervezéséhez; a vagyont extenzív befektetési politikával jelentősen, 1,8-ről 4,5 milliárdra növelték, állapítja meg az ÁSZ. A részvénytársaság 1992-ben 1 milliárdos befektetéssel 70 százalékos részesedést szerzett a kaszinópiacon, ez már az első, tört évben is megfelelő hozamot, 14 százalékos tőkemegtérülést biztosított. A hasznot forintos kaszinók kialakítására fordították. 1,2 milliárdos befektetéssel (amit az ÁSZ szerint tíz, Pősze Lajos szerint hat év alatt kell kifizetni – L.

Eörsi János: És akkor mi van?

Élelmiszer-ipari privatizáció


Közjogilag az égvilágon semmi. Mint tudjuk, a köztársaság minisztere felelős ugyan, de nem a parlamentnek, hanem a miniszterelnöknek. A laikus népképviselet tehetetlenségének szerez érvényt a parlament házszabálya is, amidőn nemes egyszerűséggel nem rendelkezik arról, mi történik, ha a miniszter esetleg másodszor is megbukik. A Házszabály csak ennyit ír: „…Az interpelláció tárgyalását az Országgyűlés a bizottsági jelentés alapján legkésőbb a következő ülésén napirendre tűzi.” Pont.

[Langmár Ferenc]: Külkereskedelmi titoknokok


A Beszélő olvasói az elmúlt hónapokban bőven olvashattak a külkereskedelemről, egyebek között a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával (NGKM) folytatott polémia kapcsán. Kádár Béla miniszter, legutóbbi sajtótájékoztatóján, a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó konkrét kérdésekre nem tudott választ adni, de a minisztérium illetékes munkatársai fölajánlották a konzultációt. Igen ám, de a beosztottaknak erre csak a főnökük adhat engedélyt, a főnöküknek pedig az ő főnöke, és így tovább.

Langmár Ferenc: Ingyenes készpénz

Hétről hétre


Az elmúlt évek gazdasági változásai, elsősorban az infláció és az árukínálat növekedése megtanítottak minket arra, hogy nemcsak a készpénzt kell készpénznek venni. Az időleges megtakarítások több formája alakult ki. A korábban is ismert látra szóló betétek majdnem készpénznek számítottak, hiszen a számlán lévő „pénzünket”, pontosabban a bankkal szembeni követelésünket minden különösebb procedúra nélkül készpénzre válthattuk, csak be kellett fáradni az OTP-be.

Langmár Ferenc: Csomagolóművészek

Hétről hétre


Tavaly több mint 70 ezer gépkocsit vámkezeltek Magyarországon (a Kereskedelmi Vámtarifa alapján), ami után 2,4 milliárd forint vámot vetettek ki. A következőkben olyan prózai tételről lesz szó, amely –legalábbis a kiszabott/kiszabható vám alapján – ennél sokkal fontosabb: ez pedig a csomagolóanyag. Igaz, kicsit költséges csomagolásról lesz szó.

Az elmúlt két év egyik legörvendetesebb gazdasági fejleménye a működő tőke „beáramlása”, részben a vállalkozásokhoz szükséges eszközök, berendezések apportjaként.


Langmár Ferenc: Amit ismertünk, kiszámíthatatlanná vált

Beszélgetés négy gazdaságkutató cég vezetőjével


– Több, mint tíz éve, a Liska népszerűségének csúcspontján Lengyel László egy előadásában azt mondta, amit Liska csinál, az nem közgazdaságtan, hanem mozgalom: meghirdette az államhoz való tartozás értéktelenségét. Most, visszanézve a nyolcvanas évek közgazdaságtana is részben mozgalmi tevékenységnek tűnik.

Lengyel László (Pénzügykutató Intézet): A nyolcvanas évek elején – sok tekintetben éppen Liska hatására – kezdődött az, amit később reform-közgazdaságtannak neveztek.


Langmár Ferenc: Egy szózuhatag

avagy a kacsa esete a nokedlival
Hétről hétre


Kellemetlen képviselői kérdésre próbált választ adni a külkereskedelmi államtitkár-helyettes a parlamentben a múlt héten – olvasom az MTI jelentését. A képviselők arra kértek magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy míg a jegybank szerint a külkereskedelmi forgalomban aktívum keletkezett, a statisztikai hivatal szerint jelentős a passzívum.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon