A régi Országgyűlés 1989 végén hozott egy határozatot a lakásgazdálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről. A határozat előzményei természetesen MSZMP KB-állásfoglalások és -irányelvek voltak, meg a többéves koncepció-készítgetés, jól fizetett tétovázás.
A hosszas készülődésnek legalább annyi haszna lehetett volna, hogy kiépül a majdani döntéshez szükséges információs és szakértői bázis.
Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő, a róla elnevezett törvény kiagyalója 1992. március 5-én az Össztűz című televíziós program vendége volt. Havas és Liszkai riporter urak nem kímélték az igazában rendkívüli módon bízó honatyát. Z. Zs. önmaga karikatúrájaként ismételgette vérszomjas vágyait, s egyre nyilvánvalóbbá vált az elfogulatlan néző számára, hogy az értelmes vitának nincs esélye a kamerák előtt. A riporterek már-már szánni kezdték az igaza mellett érveket felsorakoztatni nem tudó, s emiatt mind csökönyösebb képviselőt, ám ekkor Z. Zs. megpróbált kievickélni a csávából.
Az elnök törekvéseit általában támogató érdekvédelmi szervezetek, a Rádiós Kamara és a MÚOSZ rádiós tagozata, valamint az alelnök (!) egyetértettek a felterjesztett szöveggel, az elnök törekvéseivel általában szemben álló érdekvédelmi szervezetek pedig, a Rádiós Dolgozók Tanácsa és a Rádiós Dolgozók Szakszervezete nem értettek egyet vele.
Oda
Március 2-án, miként Hankiss Elemér, Gombár Csaba is megkapta az SZMSZ két fejezetének, az elnök és az alelnök feladatkörével foglalkozó fejezeteknek a kormány által „jóváhagyás szempontjából elfogadhatónak tekintett” változa
A parlament alkotmányügyi bizottsága 1992. március 11-én tárgyalt a megyei elnökök kinevezésének módjáról. Miként az várható volt, a bizottság kormánypárti többsége nem találta jogsértőnek a kinevezéseket. (Emlékeztetőül: ugyanezen bizottság kormánypárti része annak idején a kárpótlási törvényt és a Lex-Zétényit sem találta alkotmányellenesnek.)
A bizottság ülésére egy miniszteri átirat is született, amelyben Balsai István ismételten rögzíti álláspontját. Az átiratban az igazságügy-miniszter többek között a vonatkozó törvény 59.
A Torgyán-féle kisgazdák kiváltak a kormánykoalícióból, s ettől Antall dr. kényelmes többsége nem rendült meg ugyan, de a parlamenti bizottságokban némi zavar keletkezett. Ha 25-26 fő közül kettő sőt három hirtelen ellenzékbe vonul, bizony nem maradhat távol egyetlen kormányhű tag sem, hacsak nem kockáztatja a kormányálláspont leszavazását. Ilyen helyzet állt elő pl. a nagy fontosságú alkotmányügyi bizottságban, amelyik még arra is képes, hogy szavazás után módosítson egy törvényt (I. munkatörvénykönyv).
Az MDF-nek nem tetszett ez az állapot, nem is csoda, így pl.
– A bírói kar nemcsak Pest megyében, de országszerte – enyhén szólva – rendkívül megosztott a kinevezések kérdésében. Nem fontolgatta-e a lemondását?
– Nem. Ennek több oka is van. Először is úgy gondolom, hogy hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerültem, mint a Pest megyei bírói kar. Kiírtak egy pályázatot, melyen nyilvánvalóan azért indultam, mert a feladat tetszett, magamat alkalmasnak találtam rá, és elképzeléseim is voltak arról, hogy mit kellene csinálni. A pályázat megnyerésének tehát elvben örülnöm kellett volna.
Boross Péter: Alapvetően kötelessége a rendőrnek fegyvert használni, ha élete vagy testi épsége veszélyeztetve van. Nem is csak a jogos önvédelem keretében, bár annak keretében is, hanem a rendőri tekintély megóvása érdekében kell használnia a fegyvert.
(Kossuth Rádió, Napközben, 1992. február 27., 9.05)
– Miért olyan fontos nekünk a Hágai Nemzetközi Bíróság?
– A Magyar Népköztársaság korábban nem ismerte el a nemzetközi jog uralmát, kívül állt a vitás kérdések békés rendezésének a nyugat-európai demokráciák által elfogadott intézményrendszerén. A Hágai Nemzetközi Bíróság az ENSZ nemzetközi bírósága, amely arra hivatott, hogy azok az országok, amelyek részes felei, egységes keretben kezeljék egymás között vitás ügyeiket.
„Nem” – mindenre
Az ország felfogásrendje kétpólusúvá vált, és meglehetősen távol áll egymástól a kettő. Általában minden politikai színtéren tapasztalható ez. Az egyik felfogás, amit úgy érzem, a kormány képvisel, rendkívül fontosnak tartja, hogy az országban rend legyen, hogy az ország ebben az átalakulási időszakban megfelelő erőket tudjon koncentrálni arra a célra, hogy a közbiztonság és a közrend – nem azonos a kettő –, de mindkettő követelménye érvényesüljön.
– Mi az a „politikai építészet”?
– Ez is egy olyan kifejezés, ami alatt egészen mást értenek Európa két felében. Hasonlóan a bal- és jobboldalhoz, a szocializmushoz. Nyugaton a politikai folyamatot, az egységes Európa megépítését, az „Európa Ház” kialakítását illetik gyakran a politikai architektúra kifejezéssel. Ebben meg felismerhető ugyan egy kis visszautalás a „Mérnök” eredendő szerepkörére. Az élet, a lélek, a társadalom, a politika mérnöke, ugye. Nálunk, Keleten, viszont még ez az utóbbi áll a középpontban, ezt értjük rajta.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 4 hét
10 év 29 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 35 hét
10 év 35 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét
10 év 38 hét