Skip to main content

Belföld

R. S. [Révész Sándor]: Dunakiliti: nem kompromisszum, hanem hazaárulás – mondja Lányi András


– Mindenki zavarban van. A magyar kormány ugyanis következetes maradt azoknak az alapelveknek a hangoztatásában, amelyeket az Országgyűlés határozata szerint képviselni köteles, a kormányt tehát nem lehet ennek a határozatnak a megsértésén rajtakapni, viszont még csak nem is utaltak azokra az eszközökre és lépésekre, amelyekkel ezeket az alapelveket érvényesíteni kívánják. Ezért van most mindenki zavarban.

A tárgyalások végső soron a szlovák kormány pozícióját erősítik.


Révész Sándor: A politika HÉT-országa


Az alábbiakban az eseményeknek az objektivitás álorcáját öltő kronológiáját adjuk egy-két beépített kommentárral. Ott kezdjük, ahol a médiabirkózás előző menete véget ért.

Augusztus 19.

Hankiss Elemér ezen a napon két döntést hoz. Egyrészt bejelenti, hogy az új kelet-európai magazin beindulásáig a Panoráma szombati ismétlését nem szünteti meg, másrészt úgy intézkedik, hogy ezentúl a televízió belső ügyeiről kommentárok és összeállítások csak az ő engedélyével kerülhetnek a képernyőre.




A következő lépés

A Liberális Koalíció hétvégéje Szegeden


Pető Iván

Az elmúlt két év tanulságai és történései megfogalmazhatóak úgy is: megkérdőjelezhető-e a két évvel ezelőtt meghirdetett ellenzéki politikánk, az, hogy alkotmányos kereteken belül kívánunk politizálni. Vállalhatjuk-e továbbra is ennek hátrányait? Mert hátrányai jócskán vannak. Nem igaz, hogy ma csak a kormányzati szerep nehéz, az ellenzéki szerep legalább olyan nehéz.


Kardos Gábor: Kisebbségek, autonómia, jogvédelem


A kisebbségek problémája egészen eltérő történeti és társadalmi összefüggésekbe illeszkedik Európa keleti és nyugati felén. A legfontosabb talán a nemzetállamhoz való viszony különbözősége.

Solt Ottilia: …akkor ennek az országnak nincs alternatívája

Beszélő-beszélgetés Vásárhelyi Miklóssal


Szélsőjobb, fasizmus

– Van-e olyan mondanivalója, amit annyira fontosnak tart, hogy nem várná meg, kérdezzük-e vagy sem?

– Lenne. A jobboldal, szélsőjobb és fasizmus a mai retorikában összemosódik, pedig nem ugyanaz. Az emberek tudatában nem válik el, hogy az egyik parlamenti rendszeren és alkotmányosságon belüli, a másik pedig egyértelműen demokráciatagadó. Még történelmi példát is mondanék.




Eörsi János: A profik költségvetése

Zárszámadás ’91


A költségvetés hiánya 114 milliárd forintra rúgott 1991-ben, annak ellenére, hogy a laikus és persze szabadon választott népképviselet 79 milliárdot hagyott jóvá ’90 végén. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy megsértették a törvényt (szám szerint az 1990. évi CIV-est), és nehéz kitérni a kérdés elől: vajon ki felel ezért. Igaz, ha ilyen kínos dolgok fölvetődnek, a kormány és pártja mindig fején találja a szöget.

Áder János: Mókuskerék


Ha a kormányzati szándékot összevetjük az első félévi jogalkotási terv során megfogalmazottakkal, akkor láthatjuk, hogy lényeges módosulás nem történt. Egyes átfogóbb területek szabályozására már az első félévben sor került. A társadalmi igazságtétellel, a munkaviszony főbb kérdéseivel már nem kell a parlamentnek foglalkoznia.

–g [Kőszeg Ferenc]: Jobbra Csurkától?


Szeptember 14-i ülésnapján a parlament sok egyéb mellett három, látszólag szokványos kérdésről szavazott. A többségétől eltérő szavazatoknak azonban politikai üzenetük volt.

A Ház nagy többséggel megszavazta, hogy Kétegyháza és Túra ügyében az SZDSZ előre bejelentett napirend előtti szónoka, Iványi Gábor után kapjon szót két további szabad demokrata: Hága Antónia és Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke.


Solt Ottilia: Füst

Tudósítás Kétegyházáról


Mi történt szeptember 7. és szeptember 11. között

Az események, melyeket a közvélemény jórészt megismerhetett a rádió, a televízió és a napilapok híradásaiból is, röviden a következők: hétfőn (7-én) estefelé a Nagy Sándor utcai Gulyás családhoz egy kocsi savanyítani való dinnyét hozott egy medgyesegyházi gazda.

A közelben lakó Csurár Péter kért belőle, és kapott is, de később mégis verekedés tört ki Gulyásék és a Csurár rokonság között. Az idős Gulyást vasvillával fejbe verték. A rendőrség kivonult a faluba.




A Duna Kör


által 1992.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon