Skip to main content

Belföld

Zádori Zsolt: Tehénnel álmodni


Az ókorban az árja népek szerint tehénnel álmodni gazdagságot, jólétet jelentett. Ma Magyarországon – úgy tűnik – ez is másképp van, erről azonban legkevésbé a szarvasmarhák tehetnek. A kormány és különböző pártjainak, az FM és számtalan szakmai csoportjának minimálisan sem egyeztetett, olykor kapkodó, máskor halogató lépései teljes zűrzavart keltettek az egész agrárágazatban: a gazdaság leglátványosabban szétzilált és talán legakutabb területévé tették a mezőgazdaságot.

Révész Sándor: A Szent István-cukorka


Van két sarkos álláspont. Az egyiket idézzük az egyszerűség kedvéért abból az ünnepi lapszámból, amelyből a fenti sorokat is vettük: „A Szent keze véres volt… A királyi terror tartotta meg a magyarságot a történelemben és Európában… erőszakos térítése is a keresztényi jóságnak hódított teret.” (Bodor Pál: István Európája) Andrásfalvy Bertalan egy emlékezetes tavalyi beszédében azt állította, hogy a magyarság megkeresztelése nem igényelt különösebb erőszakot, mivel az egyistenhit a magyarok ősi kultúrájában gyökerezik.

Révész Sándor: Ámítástechnika

A Hét és a közvélemény


Persze minden relatív. Tavaly nyáron a Magyar Fórum még olyan közvélemény-kutatási eredményeket közölt, melyek szerint a kisbéri időszaki választások második fordulója előtt, az első fordulóban 8,5 százalékot szerzett MDF-es jelölt átvette a vezetést a 62,4 százalékot szerzett MSZP-s jelölttől, a kisbéri köz azonban nem volt tekintettel a saját véleményére, és pontosan négyszer annyi szavazatot juttatott a szocialista exszóvivőnek, mint a kormánypárti államtitkárnak.

Ehhez képest A Hét által megrendelt közvélemény-kutatás eredménylistája – a realizmus diadala.


Kálmán C. György: Titkos telefon


Mondjuk, baromi szegény vagyok, állásom rég nincs, nem lakom sehol, alig eszem, azt is kukából, a mi környékünkön gyenge a felhozatal, pénzt gyakorlatilag nem is látok, megveszem azt a kis bácskait, nagyon kellene már valami segély, egyszerűen kajára, kellene télre meleg ruha, meg persze ruha nyárra is, ha valami gyerekruha is lenne, akkor rászánnám magam, hogy a nejemet is megkeressem, mégse menjek üres kézzel, beszélgetni nem szoktam, nincs kivel, meg minek;

mondjuk, baromi gazdag vagyok, a múlt héten bejött az ötös a lottón, nagynénim most hunyt el New Yorkban, Isten nyugoszta


Kőszeg Ferenc: Be vagyunk biztosítva!

Interjú Morvay István címzetes államtitkárral, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal elnökével


Beszélő: A BM Menekültügyi Hivatala idén február óta központi államigazgatási szervként Menekültügyi és Migrációs Hivatal néven működik. Mi volt ennek a váltásnak az oka?

Morvay István: Az, hogy szilárdabb jogi kereteket kell teremteni. A BM Menekültügyi Hivatalát 1989-ben egy válsághelyzetben hirtelen kellett felállítani, és a jogszabályokat is rohamtempóban kellett megalkotni. Ma már világos, hogy ezek a jogszabályok sok mindenben nem felelnek meg az európai jogrendnek, az Európában működő szervezetek gyakorlatának.


Révész Sándor: Civil a kényszerpályán

Beszélgetés Lévai Katalinnal és Széman Zsuzsával


Széman Zsuzsa: Az állam azt mondja, hogy szerveződjetek csak, ti civil szervezetek, én nem gátollak benneteket, mint az előző rendszer, van bajom elég, vállaljatok át belőle, amennyit csak tudtok. Az állam tehát beleegyezését adja, csak garanciákat nem ad. Nem ad törvényi garanciát és pénzügyi garanciát. Hiányzik az úgynevezett nonprofit törvény, és hiányzik a normatív finanszírozás.

Kőszeg Ferenc: „A kikérdezés – kemény tortúra”

Beszélgetés Bárd Károllyal
Emberi Jogok Magyarországon


Beszélő: Milyen normák alapján ítéli meg a bizottság az emberi jogok helyzetét?

– Genfben elsősorban azt ellenőrzik, hogyan hajtják végre az ENSZ egyes tagállamai a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet a világszervezet 1966-ban fogadott el. A tagállamok öt-hat évenként tesznek jelentést. A meghallgatáson nem lehet megbukni, de feltesznek nyolcvan-száz kérdést, és ha az ember nem tud mit mondani, vagy kitérő válaszokat ad, érzékelheti, hogy baj van. Ez a mostani a harmadik magyar jelentéstétel volt.


Zolnay János: Nyugta/lanság

Megállapodás a kiskereskedők nyugtaadási kötelezettségéről


A piaci árusok, akik nagy tételben és a zárt boltoknál olcsóbban értékesítik portékájukat, déltől többnyire fokozatosan engednek az árból. A vásárlási rituálé része bizonyos fokú „alku” is; a szokványos szóváltás után a vásárló tíz forintért kaphat három darab négyforintos paprikát. Kmetty szerint mindez a múlté: az új jogszabály hatálybalépését követően az árus akkor csökkentheti az árat, ha a már eladott áruról leltárt készít, és az árváltozás tényét két független tanú által aláírt hiteles jegyzőkönyvben rögzíti.

Eörsi János: Aki vet, az arat?

Agrár-érdekegyeztetés


Négy feltétel

Melyek azok a pontok, amelyekből nem engednek? – kérdeztük a hétfői forduló előtt Filipsz Lászlótól, a téeszeket tömörítő MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) titkárától. Négy bizalomerősítő intézkedésből nem enged a MOSZ – hallhattuk. Először is az „aki vet, az arat” elvéből, amit a MOSZ úgy értelmez, hogy a kormány garantálja a jelenlegi földhasználók (azaz a téeszek) számára, hogy nem éri őket veszteség a kiadandó földeken végzett munkák miatt.


Apostol Péter: József Attila Móron


A kábel kelendő, alkalmas kötegekbe rendezve még inkább, tehát arra is szükség van, aki konfekcionálja. Mert ezt a munkát nem lehet gépesíteni, illetve biztosan lehetne, csak az túlontúl drága. S ez itt a lényeg, a drágaság. A munkaerő ára.

Gyárat avattak Móron, s azért itt, mert Mór Magyarországon van. Messze a Michels cég Észak-Rajna-Vesztfáliában lévő anyaüzemétől, ahol ugyanezért a munkáért a többszörösét kell kifizetnie a tulajdonosnak.

A gyárudvaron takaros sátrakat állítottak fel a jeles alkalomra. Tálcákon falatnyi szendvicsek, pezsgő, üdítő, kávé.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon